Zászlóbajosak, címerbajosak, egyszóval jelképbajosak a székelyföldi román politikusok.
A kormányváltással ismét tisztségbe került Munteanu prefektus megtámadta a kovásznai önkormányzatnak azt a másfél évvel ezelőtt hozott határozatát, mellyel elfogadta a város zászlaját. Mindezt a fürdővárosi román tanácstagok nyavalygására, miszerint a jelkép nem tartalmaz román elemet. No, ő sem kérette magát kétszer!
Nem az első eset: a megyecímerrel is sokat bakalódtak, pedig annak több mint fél évezredes múltja van. Volt, aki a románok hagyományos mesterségére, a pásztorkodásra való utalásként bárányt képzelt bele. Aztán Sepsiszentgyörgy címerében sem találták a román elemet. Illyefalva címerétől egyenesen kiakadtak: miféle dolog, hogy a jelképben szereplő határkő – különben a település több mint két évszázados szimbóluma – a Székelyföld és Barcaság határát jelképezi?! Egyáltalán mi az, hogy Székelyföld?
Kovászna címerének elfogadása sem ment zökkenőmentesen, de végül határozatban szentesítette a kormány. A zászló elfogadásához nem kell ily messzire menni, ahhoz elég a helyi tanács határozata, amit most támadtak meg. Immár a közigazgatási bíróság dönt a sorsáról. Hacsak nem csúszott be valami formai hiba, nem adhatnak igazat a kormánymegbízottnak. Ugyanis a zászló hófehér téglalap, közepében a román kormány által elfogadott városcímerrel. Mi kellene még? Tán két juh pajzstartóként?!