Esetenként dohogunk vagy elégedettek vagyunk, de elmondhatjuk, hogy a mi községünkben szép eredmények valósultak meg.
Igaz, nem négy, hanem nyolc évre volt szükség ahhoz, hogy erre a szintre emelkedjünk: a 2004-ben megválasztott dr. Ráduly István polgármester elég szegényes állapotokat vett át, a községi pénztár is üresen kongott. A tömbházlakók egy részének nem volt meg az élethez szükséges ivóvize sem, nem volt közvilágítás, rosszak voltak az útjaink, munka nélkül tengődtek sokan. Az új vezetőnek azonban jó elképzelései voltak, és következetes hozzáállással a semmiből is előteremtette a legfontosabbat: a vizet. Azután következett az utak járhatóvá tétele és sok egyéb, így került szekerünk rúdja egyre feljebb. Ma Uzon a fejlett községek közé tartozik, a helybeliek és az átutazók is jó érzéssel tekintenek megváltozott arculatára. Egyesek szívesen meg is állnak a szépen rendezett parkban pihenőre, falatozásra, nézelődésre. Mert van itt ékesség a virágokon kívül is: a két világháborúban elesett hősök emlékműve, az elhurcolt zsidók emléktáblája, neves személyiségek kopjafája, zenepavilon, hármas székely kapu és magasra felhúzott székely zászló, amire ugyancsak büszkén tekintünk.
Nem sorolom a megvalósításokat, ezeket minden helybeli ismeri, és bár vannak még hiányosságok, reméljük, a következő években ezek is rendeződnek. Immár újra megválasztott polgármesterünk nyitottságáról is ismert. Nemcsak neki, társainak is javasolnám, hogy az egyéb szép eredmények mellett a munkahelyteremtésre is fordítsanak nagyobb gondot a következő időben, ne kelljen fiataljainknak vándorbotot fogniuk, idegen országokba vándorolniuk a megélhetésért, hanem itthon boldoguljanak családjuk és mindannyiunk örömére, épülésére.

VERES IBOLYA, Uzon