Olyan kicsi sarokba kívánják, ahonnan nincs már egyáltalán mozgástere, s hatalma is alig.
Jellemző, hogy még csak a részeredmények szivárogtak ki, az ünneplésnek is csak éppen az első, euforikus szakasza futott le, amikor a szabadságolásból pihenten megtért honatyák már arról szavaztak, kinek kellene Romániát Brüsszelben képviselnie. Igen fura megoldást találtak, törvényt nem fogadhattak el, nehogy alkotmánybíróság elé kerüljön, így nyilatkozatban szögezték le, hogy eme jog Victor Ponta miniszterelnököt illeti. S szavazott az RMDSZ is, hűségesen, immár az új hatalomhoz. Nem ült tétlenül Traian Băsescu sem, két estén át hosszas, élőben közvetített sajtótájékoztatókon magyarázta az európai intézmények közötti különbségeket, s a tőle már megszokott keresetlen szavakkal minősítette a csatabárdot kiásó kormányfőt. Mindeközben a legkevesebb szó arról esett, miért a nagy hadakozás.
Valóban nem mindegy, ki foglalja el ama egyetlen széket a brüsszeli tanácskozáson? Az elmúlt évek során már bebizonyosodott: Románia véleménye nem sokat oszt vagy szoroz az európai döntéshozók fórumain. Lehet ott Băsescu, de akár Ponta is, ha a tárgyalt kérdésekről nincs alapos szakértői érvekkel alátámasztott álláspontjuk, akkor csak őgyelegnek a nagyágyúk között, s nemhogy szavukat, de jelenlétüket sem méltatják figyelemre. A helyzet alaposabb ismerői szerint mostanáig többnyire ez történt. Ha dolgoznak itthon a minisztériumok, a háttérintézmények, akkor akár Ponta, akár Băsescu eredményes lehet, ha nem, akkor a Cotroceni-palota kapusát is delegálhatják a rangos értekezletre.
Arra viszont jó volt a most kirobbant vita, hogy elterelje a figyelmet. Polgárok milliói figyelik a két főmufti pengeváltásait, elemzők, politológusok rágják, értelmezik, szedik szét minden mondatukat, s közben senki nem foglalkozik az ország gazdasági helyzetével, azzal, hogy a jelenlegi hatalom gyakorlatilag nem állt elő programmal, nagyvonalú bérezési ígéreteit aligha teljesítheti pénz hiányában, és a gyors törvényhozás érdekében ugyanúgy megkerüli majd a honatyákat, mint elődei.
Ponta és Băsescu előbb-utóbb eldönti, ki képviseli Romániát, muszáj nekik, a brüsszeli gyűlésteremben egyetlen szék várja, osztozni, felezni nem lehet. Az itthoni gondok-bajok azonban maradnak, idei-óráig elfedhetőek álbotrányokkal, ám kibújnak, mint szög a zsákból, és valós orvoslást követelnek. Az pedig nem Brüsszelből érkezik.