Ha csapatot ünnepelünk, azonnal felvetődik a kérdés: ki az edző? A csapat sikeres munkája a jó edzőtől függ. Márpedig Sepsiszentgyörgy Magyar Férfidalárdája alig egy hónapja immár másodszor nyerte el az arany fokozat minősítést Marosvásárhelyen. Akkor illik részletesebben szólni annak vezetőjéről.
László Attila hiszi és vallja, hogy a világot, egész életünket Isten akarata vezérli, semmi sem történik csak úgy magától, véletlenül. Istennek velünk célja van, s mi arra vagyunk teremtve és hivatva, hogy ezt a célt megvalósítsuk. Ez pedig a munka, az alkotás, a barátság és a kölcsönös szeretet.
1972 januárjában jelentős esemény történt városunk kultúréletében: Ferencz Jenő, az idős kántor-karnagy maga mellé vette az ifjú karnagyot, majd két év múlva pontot tett munkássága végére, és a karmesteri pálcát végleg átadta a néhány éve Sep­siszent­györgyön végleg otthonra talált fiatal zenetanárnak, a keresztúri líceum egykori neveltjének, László Attilának. Akkor nem is gondolták, hogy a Magyar Férfidalárda milyen biztos kezekbe kerül. Nem is sejtették, hogy a romániai magyar zeneoktatás, kórusmozgalom mennyire megszállott, elhívatott egyéniséggel gazdagodott. Ambíciós, határozott, nyakas székely, akinek véréhez még a művészi allűr is társul. Munkája alapos, megfontolt, kitervelt, véghezvitelében nem ismer akadályt vagy lehetetlent. Nagyszerű társaság-ember, nótafa, szarkasztikus humorral, állhatatossága nem ismer határt. Művészi felfogása univerzális. Kórusaink repertoárjából nem hiányzott semmi a klasszikustól a romantikusig, a barokktól és a reneszánsztól a modern művekig. Minden megtalálható benne, de hangsúlyozottan a magyar népdalra és annak feldolgozott változataira épül.
László Attila a zene iránt már fiatalon elhivatottságot érzett, így tanítóként 1957–59-ben Marosvásárhelyen karnagyképzőt végzett Nagy István professzor irányításával. Ott ismerkedett meg Szalman Loránd karnaggyal, az ő javaslatára iratkozott be Kolozsváron a Pedagógiai Főiskolára, ahol 1964-ben zenetanári oklevelet szerzett. Már zenetanárként a szentkeresztbányai líceumban két gyermekkórust és egy 24 tagú vonószenekart vezetett. 1968-ban került Sepsiszentgyörgyre, ahol 1974-ig az Alkotások Házának igazgatója, majd 1974-től 1995-ig a szemerjai Kiss Árpád-iskola zenetanára. Több mint száztagú gyermekkórust és fuvolazenekart szervezett. 1972-ben került kapcsolatba a Magyar Férfi­dalárdával, majd 1980-ban részt vett a Cantus Firmus Vegyes Kar alapításában, amelyeket a mai napig is vezényel.
Zeneszerzői tevékenységét számos eredeti alkotás és férfi- vagy vegyes kari feldolgozás fémjelzi, különösen vallásos művek, népdalfeldolgozások. Íme, néhány cím: Há­romszéki piros páris, Véssed kőbe-fába: Nem halhat meg a vigyázó élet, Szálljon a dal, Gondjaid hazája, Áldott szabadság – Farkas Árpád, Mészely József, Czegő Zoltán verseire írt négyszólamú művek.
Életpályája során számos elismerést, kitüntetést kapott. 1971-ben a X. Országos Kulturális Seregszemle kitüntetettje, 1972-ben a Kulturális Érdemrend Medalionja arany fokozatát kapja, majd 1985-ben a Karnagyi Diploma I. fokozatát. 1987-ben a Bárdos Lajos Társaság Alapító Tagjának emléklapját. 1991-ben és 1998-ban Ko­vászna megye a Kultúra Szabadságáért Díjjal tün­teti ki. 1992-ben oklevelet kap a Zilahi Ze­neszerzői Versenyen, 1995-ben az EMKE Nagy István Díjjal jutalmazza munkásságát, a Romániai Magyar Pe­dagógusok Szövet­sége pedig Díszok­levéllel. 2008-ban Ő is tagja lesz városunk Pro Urbe-díjasai közösségének. Zenei és kulturális szervezőkészsége nevét ismertté tette nemcsak Erdély-szerte, hanem a határokon túl is. László Attila fontos szerepet játszott az 1921-ben alakult Romániai Magyar Dalosszövetség újraélesztésében 1992-ben, és több évig annak elnöki tisztségét is betöltötte.
Mit mondhatunk még mindezek után? „A legfőbb művészet tudod, mi? Dalos kedvvel, derűs szívvel megöregedni!”
                                                                                  A szerző a Magyar Férfidalárda alelnöke