A nyári nagy melegekben a kellő időben (a fejés utáni első fél órában) le nem hűtött tejben az összcsíraszám és a szomatikus sejtek száma hatványozottan, robbanásszerűen megnövekszik. A szomatikussejt-számot rengeteg tényező befolyásolja, legnagyobb mértékben a tehén és főleg a tőgy egészségétől függ. Ez utóbbi érdekében ajánlatos az állomány időszakos szűrése, a tőgygyulladáspróba (masztiteszt) elvégzése. Nem szabad elfelejteni, hogy a klinikai tüneteket mutató tőgygyulladásos teheneket külön kell fejni, tejük nem keverhető össze az egészséges állományéval.

Gond az összcsíraszámmal
A mostani állatorvosi mérések azt mutatják, hogy igazán nagy baj a szomatikus sejtek számával nincs, a kifejt tej több mint kétharmada megfelel ebből a szempontból az extra minőségnek (kevesebb, mint 400 ezer szomatikus sejt egy milliliterben). A nagy gond viszont az összcsíraszám, ez a megyei össztejtermelés közel 40 százalékánál magasabb a megengedett uniós határértéknél (100 ezer egy milliliterben). Az összcsíraszám növekedését a tőgy és főleg a tőgybimbók bőrén lévő szennyező anyagok okozzák, a kórokozók a kézre vagy a fejőgumik belső felületére kerülnek, és belemosódnak a tejbe. A tőgy szakszerű előkészítésének, alapos mosásának és törlésének éppen az a célja, hogy ezeket a szennyező anyagokat eltávolítsa. Fertőző forrás lehet a mocskos kéz és körmök, a piszkos munkaruha, a fejőgépek, valamint a tej kezeléséhez használt berendezések szennyezettsége. Az istálló levegője ugyancsak a tejfertőzés egyik forrása, innen a mikrobák milliói kerülhetnek a tejbe. Kézi fejés esetén leghelyesebb, ha a tejet az istállóból minél hamarabb eltávolítjuk, és az istállón kívül elhelyezett gyűjtőedénybe öntjük. Gépi fejéskor kisebb a lehetőség arra, hogy a tej levegővel érintkezzék, így kisebb a fertőzés veszélye is.

Szabályok a fejésnél
A tulajdonképpeni fejéskor nagyon vigyázni kell a higiéniai előírások betartására. A tőgy mosására langyos, 35–40 Celsius-fokos vizet használjunk. Hiba a felületes, hideg vizes tőgymosás, a mocskossá vált víz cseréjének elmulasztása. Fontos a mosás utáni törlés, erre a célra leghigiénikusabb az egyszer használatos papírtörülköző. A fejés kezdésekor az első tejsugarakat mindig külön kell fejni, mivel ezekben nagyon sok a baktérium. De vigyázzunk, ezeket ne fejjük a földre vagy a padozatra, mivel az alom kitűnő táptalajt jelent gyors elszaporodásukra. Fejjük az első tejsugarakat külön edénybe, majd semmisítsük meg. Gépi fejésnél vigyázzunk, hogy a fejőkészülék felrakása ne legyen hosszadalmas, mert a vákuum szívó hatására az istálló szennyező anyagai bekerülhetnek a tejbe. Majd a bimbóvégeken maradt tejcseppeket töröljük le, és fertőtlenítsünk, ezzel akadályozva meg a kórokozók bejutását a bimbócsatornába. Mielőtt a gyűjtőedénybe öntjük, a tejet meg kell szűrni. A szűrés egy szükséges rossz, mert csak a durvább szennyeződéseket fogja fel, míg a tejben összetapadt mikrobákat még jobban szétválasztja, és elosztja az egész tömegben. A szűrés tehát bakteriológiai szempontból nem javítja a tejet. Többféle tejszűrőt használhatunk, jónak mondhatók a szűrőkendők, de elengedhetetlenül szükséges rendszeres cserélésük, tisztán tartásuk.

Időben hűtsük a tejet
A tej szakszerű kezelésének alapja a hűtés. A tejnek összetett és jól észlelhető csíragátló-csírapusztító hatása van. A fejés után egy ideig az összcsíraszám nem emelkedik, sőt, némelykor csökken (baktericid fázis). E szakasz időtartama a nem hűtött tejben a fejés után két-három óra, ami akár 24–48 órára is megnyújtható, ha a hűtés a fejés után közvetlenül megtörténik, és a tej hőmérséklete 4–5 Celsius-fok alá csökken. Ha viszont ez nem történik meg, a meleg tejben a baktériumok egy-két óra múlva gyors ütemben szaporodni kezdenek, és veszélyeztetik a minőséget. A tej hűtését ajánlatos különálló helyiségben, tejkamrában végezni, mely nincs közvetlen összeköttetésben az istálló levegőjével.
A fentieket összegezve elmondhatjuk, hogy a csíraszegény tej termelésének kétségtelenül egyik legfontosabb alapja a fejéshigiéniai előírások betartása, de ezeken túlmenően a fejés, a tejtárolás, a fejés utáni kezelés és főleg a hűtés, a szállítás minden egyes mozzanata és módszere jelentősen befolyásolja a tejminőséget.