Hiszen a Szirizának nincs gazdasági programja, egyfajta szabadságharcban gondolkodnak, de a bekövetkező gazdasági csőd és a hatalmas államadósság eleve illuzórikussá tehet minden ilyesfajta rebellis elképzelést. Ráadásul Görögország kiválása az euróövezet válságát is hihetetlenül elmélyíthetné. Láthattuk a tőzsdei zavart, az euró ingadozását, a választások előtt az elkeseredett görögök tömegesen vették ki pénzüket a bankból, felkészülve a végre. (Az utóbbi hetekben naponta közel egymilliárd eurót vontak ki a betétesek, s emellett folyamatosan nőttek a görögök betétei a megbízható svájci bankokban...)
A Sziriza mellett a görög politikai palettán három kommunista párt is (!) jelen van, melyek közül a KKE (a legnagyobb támogatottságot élvező kommunista párt) a legnépszerűbb. Nyíltan neonáci eszméket valló párt is akad, a választásoknak tehát igazán nagy volt a tétjük. A végeredmény megnyugtatta kissé az uniót és a tőzsdéket is, ugyanis az Új Demokrácia nevű, uniópárti konzervatív párt nyerte a választásokat, s hamarosan a hasonló elképzeléseket valló uniós párti alakulatokkal (Paszok, Dunar) kormányt is alakíthat. Ezzel persze még koránt sincs vége a görög ámokfutásnak, az ellenzékbe szoruló Sziriza és a KKE tüntetésekkel, sztrájkokkal fenyegetőzik, meg akarja bénítani az új kormány valamifajta kibontakozást vizionáló munkáját. És az sem világos, hogyan is akarja megoldani az unió és az euróövezet a görög válságot, hiszen az elmúlt hónapok bozótharcaiban világossá vált: a görögök nem kérnek a további, főként az Angela Merkel szorgalmazta megszorításokból. A jövő tehát egyelőre fölöttébb bizonytalan. Minden mértékadó, válságokra specializálódó görög és európai közgazdász tudja, a mélyponton vegetáló görög gazdaságot élénkíteni kellene, de a folyamatos megszorítások épp erre nem adnak lehetőséget. A kör bezárul, s Görögország változatlanul zuhan a gödör mélye felé.