Amikor úgy ellenzékiek valakik, hogy közben az ország, a magyarság érdekeivel teljesen ellentétesen ügyködnek a maguk kozmopolita világában. Ez a ténykedés valóban kimeríti a hazaárulás fogalmát. Vagy amikor úgy működik, működhet alföldnél is lennebb levő hálózat Budapesten – ország az országban –, hogy annak emberi életek eshetnek áldozatul. Vagy amikor úgymond – épp regnáló hatalomtól függően – pozícióba került emberek szisztematikusan, tervszerűen vernek szét mindent maguk körül, építenek ki besúgói rendszert, saját – csak kilóra való megvásárlással, zsarolással – kialakított klientúrát, helyeznek vezetői székbe ezen elvek mentén teljesen hozzá nem értőket, irányítanak pénzeket úgy és oda, ahová egyáltalán nem való. Hogy közvetett vagy közvetlen módon kinyírnak, kinyírnának azért, amit mondtam most? Az is lehet. Hisz nap mint nap próbálják a fogást rajtam és a hozzám közel állókon. De van, amit akkor is ki kell mondani, ha betörik a fejed.
A baj, annak okozója nem ismer földrajzi korlátokat. A romániai választásokról nagyon jó elemzéseket olvashattunk az erdélyi magyar sajtóban. Ezért csak szerény különvéleményemet mondanám el ennek kapcsán. Nem is olyan régen fejtegettem egy magas pozícióban levő honi vezető embernek – hisz, bár kicsik vagyunk itt, Békésen, de vigyázó szemüket, védő tekintetüket rajtunk tartják –, hogy szerintem nem működik egyenes arányossággal a határon túli magyarság/szavazat számítási mód. Ahhoz bizony szelíd alázat és némi helyismeret is kell. Azaz nem megyünk sehová észt osztani, ha nem hívnak, vagy ha ott vagyunk, megvárjuk, amíg kikérik a véleményünket. Ha egyáltalán kíváncsiak rá. Így vezethet eredményre az amúgy igen jó szándékú és sokszor heroikus munka. Aztán, az országos listára ne pártember kerüljön helyi, „ottani” körökből, hanem azok által is elfogadott – történelmi régiónként legalább egy – olyan hiteles egyéniség, aki sokak által tisztelt. S hogy szülőföldem felé is forduljak – külön elnézést kérve az okoskodásért –, arra gondoltam, talán nem teljesen irreális álom az, hogy először a két polgári magyar párt egyezzen meg egymással a közös jövőben, esetleg egy majdani fúzióban gondolkodva, és ezek után, együtt üljenek le tárgyalni az RMDSZ-szel. Amely szervezetnek viszont lassan el kellene felejtenie a „megnyertük a választás” szlogent, és mély alázattal csak és csakis az erdélyi magyarság érdekeit szolgálva tárgyalnia kell, és dűlőre kell jutnia a másik oldallal az őszi választásokig. Ha ezt megteszi, nemcsak a nemzete érdekeit szolgálja, hanem megteszi az első lépést arra, hogy vissza­nyerje régi fényét, megbecsülését, azaz létrehozásának valódi értelmét. Így mint politikai formáció is csak nyerhet ezzel. Legyen, mondjuk példa a sepsiszentgyörgyi polgármester, akit személyesen nem ismerek ugyan, sőt, sokáig azt sem tudtam, milyen párthoz tartozik, de akinek keze munkája és a város iránti szeretete megérzik, meglátszik, hál’ Istennek. Így is lehet egy pártot hitelesíteni például.
Mert mit ér az olyan világ, ahol nem lehetsz magad?