KÉTNYELVŰSÉG ÉS KÖZÖNY. A meghívottaknál lényegesen több szervező és újságíró jelent meg azon a kétnyelvűséget népszerűsíteni kívánó konferencián, melyet a Pro Európa Liga és a kormány fennhatósága alá tartozó Etnikumközi Kapcsolatok Osztálya rendezett Marosvásárhelyen. Amint kiderült, a meghívott állami közintézmények illetékesei azzal hárítottak, hogy a közigazgatási törvény nyelvi jogokra vonatkozó kitételeit életbe ültető kormánytisztviselő éppen foglalt. (Krónika)
IDEJE ROMÁNIÁRA FIGYELNI. A román demokrácia próbája, hogy miként kezelik Victor Ponta miniszterelnök plágiumügyét – vélekedett szerdai kommentárjában a Frankfurter Allgemeine Zeitung (FAZ) német konzervatív lap. A szerző szerint politikusok plágiumbotrányainak szokásos forgatókönyvében először a tagadás, aztán a bocsánatkérés és végül a távozás következik. De Romániában, ahol a nepotizmus és a politikai baráti szívességek gyakorlata az egyetemekre is jellemző, lehet majd találni embereket, akik segítenek Pontának tisztára mosnia magát. A miniszterelnök majd honorálja a segítséget – vélte a FAZ Romániával is foglalkozó tudósítója, aki szerint a plágiumügy a romániai jogállamiság és demokrácia próbája. Hangsúlyozta: az EU folyton csak Magyarországra mered, mintha megigézték volna, pedig legfőbb ideje, hogy szemügyre vegye a romániai folyamatokat is.
A PLÁGIUM BIZONYÍTÉKAI. Dumitru Diaconu szövegei szerepelnek módosítás nélkül Victor Ponta dolgozatában. Dumitru Diaconu bíró A Nemzetközi Büntetőbíróság, történelem és valóság című, Ponta 2003-ban befejezett szakdolgozata előtt négy évvel kiadott művében így fogalmaz: „Másrészt, mint ahogy arra már rámutattam”, Ponta pedig ezt is szó szerint átvette, mintha ő mutatott volna rá valamire. Ugyancsak átvette egy másik idézetből a „sajnos” megjegyzést is, egy másik mondatban pedig még a nyelvtani hiba is ugyanaz: a „creează” (alkot) igét „crează” formában használta. (Krónika)
PONT OLYANOK, MINT PONTA. A román értelmiség egy része elítéli Ponta plágiumügyét, és bírálja a hazai doktori értekezések alacsony színvonalát vagy színvonaltalanságát. A dolgozatok zöme nem különb a Pontáénál: egy-egy témáról írt, korábbi tanulmányok értéktelen felgargarizálása. Színvonaluk nem felel meg a nemzetközi elvárásoknak. Némelyek úgy vélik, megeshet, hogy Pontától visszavonják a doktori címet, de politikai karrierje folytatódik, mások szerint akkor sem kell Pontának lemondania, ha nyilvánvaló a plágium, itt, Európa határán az is elég, ha bocsánatot kér. Megint mások úgy vélik: a tudományos körök háborognak, de a politikai elit nem törődik az esettel, mert sokan pont olyanok, mint Ponta. (Ziare.com)
