Valamikor, nem is olyan régen, egy fél évszázada talán, az érettségi diplomával érvényesülni lehetett tisztviselői pályán, ma már két egyetemi oklevél sem jelent sokat, próbaidőszak, gyakornoki évek döntik el, alkalmas-e a munkavállaló az állásra, melyre felvették.
Az iskolai papírok ugyanis vajmi keveset bizonyítanak, nemigen lehet s nem is igen tanácsos azokból megítélni, mihez ért valójában a pályázó – állítják a munkaadók.
Az iskola és az egyetem ezek szerint meglehetősen visszaminősült, nem szavatolja az elhelyezkedés jogát, de még lehetőségét sem, esetleg valószínűsíti, de attól még a társadalom feleslegesnek ítélt, munkanélküliségben tengődő rétegébe süllyedhet bárki.
Oklevél és pénzkereset problematikus kapcsolata után, most a diploma és hatalom, kormányzati funkció közti viszony került reflektorfénybe annak kapcsán, hogy kisült: idegen tollakkal ékeskedik nem egy fennforgó közéleti személyiség. A doktori címet semmivel sem volt nehezebb megszerezni a normák meglazulásának utóbbi két évtizedében, mint a sok, úgyszólván pénzen vásárolt főiskolai oklevelet, s azok mögött éppúgy nincs tudásfedezet, mint az egyetemi végzettséget állítólag bizonyítók mögött. Mi több, mint a fiatal román miniszterelnök példája tanúsítja a Nature nemzetközi folyóirat és a hazai sajtó szerint, egyesek olyannyira vérszemet kaphatnak, olyannyira fittyet hányhatnak minden jóérzésnek, hogy felerészben plagizált doktori tézisüket némi formai módosítással könyv alakban is megjelentetik, ami már, ismerjük el, vakmerőségnél több – meggondolatlanság.
Nos, az elszámoltatás nem késhet. Pénz és oklevél, hatalom és diploma viszonyát oly mértékben átitatta a korrupció, hogy az minden hivatalos okmány hitelét alááshatja, s megkérdőjelezi magának a társadalomnak az irányíthatóságát is.