Szóval, lehangoló a politikusok hét végi szereplése, totális háborúról beszélnek, meg arról, hogy a tárgyalások, mint cowboyok világában, „pisztolyokkal az asztalon” zajlanak. Ponta ambíciója, hogy ezentúl ő járjon Brüsszelbe, míg a minden hájjal megkent Băsescu hatalmának megcsorbítását látja, és ügyészségi feljelentéssel próbálja visszaszerezni a respektust. S ahogyan már mifelénk hatalmi harcok idején lenni szokott, elbeszélnek egymás mellett.
A harmadik szereplő, az egyre nagyobb hangú Crin Antonescu, látva, hogy korábbi fenyegetőzései, miszerint azonnal beindítják az államfő megbuktatását célzó eljárást, ha az nem húzza összébb magát, s nem engedi át az utazás jogát kenyeres pajtásának, Victor Pontának, célba értek, most is ezzel fenyegetőzik, zsarol. Radikalizmusát szemmel láthatóan erősíti, felajzza, hogy maga készül elfoglalni a Cotroceni-palotát. Nem 2014-ben, hanem, ha lehetne, holnap.
Nos, ahogy eddig mi, halandók megértettük, a román alkotmány e tekintetben is sok-, de legalább kétféleképpen értelmezhető. S ha Traian Băsescu nem gondolja meg magát, és elutazik kíséretével Brüsszelbe, az ET elnöke őt ülteti majd a tanácskozóasztal mellé, dacára annak, hogy Victor Ponta is meghívót kapott. Ami nagy lebőgés lenne a  miniszterelnöknek. Ha meg elutazhat – mondjuk –, mert Băsescu visszalép, Pontának számolnia kell azzal, hogy a plágiumvád, melyet itthon oly könnyedén hárít, hét határon túl már jelentős etikai-morális vétségnek minősül, s akadnak majd olyanok, akik számon kérik.
Ponta minap az egekbe emelte az RMDSZ-t mint kiegyensúlyozott és számba veendő hatalmi erőt, és a magyar lakosságot is, mely nem dőlt be az általa szélsőségesnek tekintett magyar pártok propagandájának. A hajbókolás dacára látni kell: nem a nemzeti kizárólagosságot sugalló politikáját adta fel a Ponta–Antonescu páros, csupán azért udvarolnak az RMDSZ-nek, mert nagyon nagy szükségük van szavazataikra. És ha majd megszerzik az áhított kétharmados többséget, ismét utoléri őket a magunkban is jól megvagyunk a karámban szindróma.