Helyi emberek szervezték az idei, immár nyolcadik falunapokat Bikfalván helyi igények és lehetőségek szerint, így nem csoda, hogy bensőséges volt minden rendezvény, csak néhány áthaladó autóból csodálkoztak az uzoni Atlantisz fúvószenekar és mazsorettcsoport, illetve a hagyományőrző huszárok parádéján.
Az ünnepi istentisztelet és a falu időseinek felköszöntése után ez adta meg a hangulatot az egész napos kerti mulatsághoz, amelyet a környék egyik legbarátságosabb, lombos-füves iskolaudvarán szerveztek meg, színpaddal, lacikonyhával, csecsebecse-árusokkal és hosszú beszélgetésekre is alkalmas asztalokkal. Az egybegyűlteket a Magyarországról éppen hazaérkezett Ráduly István polgármester üdvözölte: megköszönte a választásokon való magas részvételt, a belé vetett bizalmat, elmondta, hogy folytatni kívánják a megkezdett munkát, dolgozni fognak a világörökségi címért, amely nemcsak a múlt értékeit fogja felmutatni, hanem a jövőre nézve is reményt, jobb megélhetést hozhat az itt élőknek – akik maguk is küzdenek, az eleik által épített templom javítására szépen összefogtak.
Ez a hétvége azonban a lazításé volt, amire máskor nemigen jut idő. És a találkozásoké, kitekintéseké is: szombat délelőtt szotyori vendégeikkel rúgták a labdát a fiatalok, délután Pál János legújabb festményeit állították ki, este a 48 éve végzett brassói magyar vén diákjainak Bikfalván tartott találkozója jóvoltából színielőadást láthattak az érdeklődők, az algyői Móra Ferenc Népszínház vígjátékát egy innen elszármazott színész rendezte és hozta el. Ne bánja, aki lemaradt róla, fontolgatják már újbóli meghívásukat.
