Az erdélyi magyarság egy-egy számottevő, demográfiailag és kulturálisan is igazán életképesnek nevezhető csoportja él Szatmárnémetiben, hasonlóképpen Nagyváradon. Több tízezer lelket számláló, tagolt társadalmat alkotó, két emberi kommunitás, amely egyházakat, oktatási hálózatot, saját művelődési életet, gazdasági vállalatokat képes fenntartani, melynek biztosan van jövője.
A mostani helyhatósági választások nyomán e két közösséget nagy veszteség sújtotta: városai szűkebb körű vezetőségéből képviselői kimaradtak. Idézek a szatmárnémeti tudósításból, de előbb bocsássuk előre: Szatmárnémeti magyarsága nyolc éven át polgármestert és alpolgármestert is adott a városnak. Mi történt minap?„Mivel a 23 tanácstagból 21 volt jelen, ez azt jelentette, hogy legkevesebb 11 szavazatra volt szükség ahhoz, hogy valaki alpolgármesteri tisztséget szerezzen. Az RMDSZ két jelöltet is megnevezett, ám ők csak 8–8 szavazatot kaptak – tehát az RMDSZ frakciójának szavazatait. Ezzel szemben az USL két jelöltje 13–13 voksot gyűjtött be – azaz koalíciós társai mellett Nicolae Suta, a PDL két tanácstagja közül egyedüliként jelen lévő tanácstagjáét is. Nem okozott gondot az sem, hogy a két alpolgármesternek semmiféle tapasztalata nincs az adminisztrációban.” Az eredmény természetesen nem érte meglepetésként a magyarokat – írja tudósító –, annak ellenére, hogy a titkos szavazás előtt egyik tanácstagjuk megpróbált a román kollégák lelkére beszélni, és emlékeztette őket: 2004-ben, amikor a magyarság abszolút többséget szerzett a városi tanácsban, két alpolgármesteri tisztséget is adott a románságnak. Négy évvel később szintén biztosított egy alpolgármestert az ellenzéki liberális pártnak. „Méltánytalanság a város lakosságának közel 40 százalékát képviselet nélkül hagyni” – jelentette ki. Mindhiába!
A tudósítás által megragadott drámai fordulat mélyen bevilágít abba, milyen törékeny az erdélyi magyarság mai státusa, s mennyire szűkmarkú vele szemben a mai állampolitikai berendezkedés. A városvezetők megválasztását pártlogika és -törvény szabályozza. Népcsoportunk, annak szatmárnémeti része azonban nem párttagok gyülekezete, nem egy vagy több párt szavazóinak puszta tábora, hanem külön nemzeti közösség, melynek súlyát, jogát a vezetésben való részvételtől nem lehet csupán holmi szavazataránytól függővé tenni. Népünk ilyen értelemben nem leváltható, nem négy évre szól mandátuma. Nem megengedhető tehát, hogy elüssék az őt minden körülmények közt megillető polgármesteri vagy alpolgármesteri, esetleg magyar közösségvezetői helytől, melynek ott kellene szerepelnie a közigazgatási struktúrákban.
Amíg holmi pártpolitikai széljárástól függ elidegeníthetetlen népi jogaink gyakorlása, addig nemzeti közösségi jogaink megcsonkított mivoltára, a hazai demokrácia diszkriminatív voltára derül ismételten fény minden ilyen eseménykor.
