Reggeliben másfél órán át azok vetélkedtek, akik a vörös kakastól mentik meg házainkat-csűreinket: a tűzoltók. A hat csapatból – sorrendben – Lécfalva, Kökös és Étfalvazoltán vitte el a pálmát. Nehéz volna kiemelni, melyik volt a „korona-műsorszám”. A csikós bemutatóval egybekötött fogathajtó verseny itt már hagyomány, a népes közönség számára újdonságként hatott a kettes fogatok erőversenye, no meg a fúvóstalál­kozó, ahol a házigazda Gidófalva széles e tájon ismert és kedvelt „harsonahangú fúvósai” a nagybaconiakkal és a mikóújfalusiakkal mérték össze tudásukat-repertoárjukat.
A református vártemplomi istentisztelet után az elszármazottak tartották meg találkozójukat, a köz­ségi könyvtárban zenés irodalmi estre invitált Ja­kab Ildikó, Pászka Emőke és Zsigmond Zoltán. Nem maradhatott ki a két nap ünnepi műsorából egy település óvodája és iskolája sem. A gidófalviak ügyességi versenyt rendeztek, az angyalosiak Libás játék címmel témás összeállítást mutattak be, az ovisok népi gyerekjátékokat, a gidófalviak-zoltániak furulyáztak, s a zoltáni fiatalok kü­lön műsorral is felléptek.
Ezek a műsorszámok csalták a sportpályára a szülőket, nagyszülőket gyer­meket-unokát látni, s a gazdag lakoma után (mangalicaflekken, növendék ökör az óriásnyárson) megkóstolni a gidófalvi asszo­nyok kürtőskalácsát, melyet, mint nagyanyáink idejében, írósvajjal kentek sütés előtt! Berde József polgármester és a tanácstagok jeles­ked­tek figyelmességből, nosz­tal­gia­slágerek, diszkó-, pop- és mulatós zenével lépett fel Mr. Kaly, a Fortuna, Bettina, Ma­ra, Sabina és Angie. Szom­baton ropogott a tábortűz, utcabál is volt, vasárnap este tűzi­játék.