,,JELENTÉS A KOLOZSVÁRI NEMES ASSZONYI EGYESÜLETTŐL
A szegény ember gyermeke mikor annyira nőtt, hogy mesterségre, szolgálatba vagy iskolába mehet, többnyire már úgy el vagyon romolva, hogy angyali, de csodatevő erővel kellene bírni, különösen a tanítóknak, professoroknak, hogy az ilyen nyolc, kilenc esztendeig mind rosszban gyakorlott 60–70 gyermeket néhány órai tanítások alatt helyre hozhassák. Ezért az előiskola az egész emberiség erkölcsösségére nézve hasznos. Amint azt már tapasztalták Európának több fővárosában, ahol csaknem minden esztendőben szaporodik számuk, Londonban hatvanhat, egész Angliában kétszáznál több, Pesten és Budán 1826-tól fogva három előiskola van állítva. Itt Kolozsváron is Méltóságos G. Lázár Lászlóné született B. Bánffy Erzsébet szorgalmatos fáradozása által gyűlt az újesztendei személyes köszöntések megváltásából egy kis summa, melyet a Szegények Telkén ujjan épült, de még tökéletesen el nem készült három szobák, és a kert e végre elrekesztett egyik végében Felséges Asszonyunk emlékezetére 1817-ben felállított emlékköve körül, és így különösen pártfogó anyák, mintegy szárnyai alá elhelyeztetnek. Egy ilyen előiskola fog állíttatni, ahol 30 szegény gyermek, egy megélemedett, e célra alkalmatos nevelőpár által fog ügyeltetni, ottan ahol eddig a gyámoltalan öregek ápolgattattak. Ugyan ottan a gyámoltalan kisdedek is menedékhelyet fognak találni.
Kolozsvár, 2 január 1830”
Sepsiszentgyörgyi Levéltár Fond 8 dos 4040 fil 10.
A kolozsvári előiskolába azok a szegény módú gyermekek jártak, akiknek nagy része, miután az elemi iskolát elvégezte, inasnak állt. Az előiskola hozzájárult a megfelelő erkölcsösség kialakulásához is.