Szupernóva-robbanást írhatott le az óangol nyelven írt Angolszász krónika, amelynek 774. évi bejegyzése szerint Britannia egét napnyugta után „baljós vörös feszület” uralta. Csillagászok szerint a felrobbant szupernóva magyarázatot adhat arra a rejtélyre, hogy az adott időben a világ túlsó felén, Japánban miért volt olyan magas a 14-es szénizotóp (C14) szintje a fák évgyűrűiben – olvasható a Space.com (www.space.com) űrkutatási hírportálon.
Az összefüggést Jonathan Allen, a Kaliforniai Egyetem Santa Cruz-i campusának biokémikus-hallgatója fedezte fel, miután meghallgatta japán tudósok előadását arról, hogy a C14-szint megmagyarázhatatlan kiugrásának nyomát jelzik a fák évgyűrűi a Kr. u. 774–775-ös évekből. A tudósok azt feltételezték, hogy a kiugróan magas C14-szint a légkör felső rétegeiben magas energiájú kozmikus sugárzás eredménye. A kutatók azonban nem találtak semmilyen, a Kr. u. 770-es évekből származó feljegyzést, amely szupernóva-robbanásról számolt volna be. Ugyanakkor egy ilyen erős sugárzást eredményező robbanást mindenképpen látni kellett a Földön. A történelem iránt érdeklődő Jonathan Allen a Google-kereső segítségével végigment az Angolszász krónika angol fordításán, amelyben megtalálta a 774-ből származó bejegyzést. Utóbbi arról számol be, hogy „ebben az évben napnyugta után vörös feszület jelent meg az égbolton”. Arra gondoltam, hogy ez csakis valamilyen csillagászati esemény lehetett – magyarázta Jonathan Allen. Donald Olson, a Texasi Állami Egyetem történelmi csillagászat iránt érdeklődő fizikusa viszont arra figyelmeztet, hogy nehéz egyértelműen értelmezni a korai krónikákat. A tudós szerint az is lehetséges, hogy a lemenő Nap sugarai a magas légrétegekben képződött jégkristályokat világíthatták meg vízszintes és függőleges fénypászmákkal, ez lehetett az a bizonyos vörös feszület.
Az Angolszász krónika óangol nyelven írt annalesek gyűjteménye, amely az angolszászok történetét beszéli el. A Római Birodalom britanniai uralmának végétől a normann hódítás évtizedeiig terjedő időszak eseményeinek egyik legfontosabb, sőt, legnagyobbrészt egyetlen írott történeti forrása. A krónika eredetije valószínűleg a 9. század végén a Wessexi Királyságban íródott, Nagy Alfréd uralkodása idején (871–899). Erről a példányról számos másolat készült, amelyeket angliai kolostorokba juttattak el, ezeket a későbbiekben a szerzetesek egymástól függetlenül frissítették, az egyiket még 1154-ben is. Az annalesek legkorábbi bejegyzése a Kr. e. 60. évről szól (ekkorra teszik Julius Caesar valójában Kr. e. 55-ben és 54-ben zajlott britanniai invázióinak dátumát). Az Angolszász krónikának kilenc – teljes vagy hiányos – kézirata maradt fenn.
