Mint megtudtuk, a háromszéki-erdővidéki különleges lovastúrák ötletgazdája és szervezője a kőröspataki Kálnoky Anna, aki negyedik éve foglalkozik ezzel. Elmondta: közel sem könnyű feladat, csapatmunkát követel, hiszen a többnyire külföldi jelentkezőkre való tekintettel a lovasirodákkal történő kapcsolattartás és a túrák meghirdetése elkerülhetetlen. A lovakat a család saját sepsikőröspataki lovardájából, 15–16 hátasló közül válogatják ki. Anna asszony személyesen bejárta a számára érdekes és látnivalóban gazdag túrautat a Baróti-hegység és a Dél-Hargita térségében, amit tehát előzetes tanulmányozás alapján jelöltek ki Sepsikőröspatak, Málnásfürdő, Kisbacon, Erdőfüle, Miklósvár és Zalánpatak érintésével. Az általában ötnaposra tervezett túrák miklósvári és zalánpataki pihenőit piknikezések is tarkítják, s az útvonalon a tájat jól ismerő túravezetők kísérik a vendégeket. Esténként a felsorolt történelmi településekkel, azok épített örökségeivel ismerkednek a vendégek, falusi székely konyhák főztjét tá­lalják fel számukra, ott abrakolnak-isznak és pihenik ki az éjszakát a hátasparipák is.
Ahhoz bizonyára nem fér kétség, hogy egy külföldi, különösen az idei japán lovasok számára, ne nyújtott volna látnivalót-különlegességet az a Kisbacon, ahol még működik egy vízimalom, ahol a patak vizében tisztálják a megmosott fehér holmit, az erdőfülei faragott fejfás temető, a zalánpataki tündérien tiszta és érintetlen táj. Átütő sikerről számolt be a tájainkat szemlélő nyolc japán, maguk is mind lovasok, s nagy szeretettel és vonzalommal ismerkedtek az európai Kárpátok különlegesen szelíd, lombhullató erdőkkel borított hegyvidékével, a völgyekben-medencékben meghúzódó falvakkal, ahol bio az eledel, a vadhús, a puliszka, a házi túrós-kapros lepény, háznál fő a pálinka, kézzel fejik a tejet és húzzák estefelé a harangokat. Ha van jelentkező, kéthetenként indul egy-egy csapat ismerkedni azzal a tájjal, amelynek, ha tetszik, ha nem: Székely­föld a neve.