Ki ne érezte volna a száradó széna jellegzetes illatát? Ez az illat a különböző réti növényekből a száradáskor felszabaduló kumariné, mindenekelőtt az orvosi somkóróé (Melilotus officinalis).
A pillangós virágú növényekhez tartozó, helyenként sárga lucernának vagy sárkerepnek is nevezett orvosi somkóró hármasan szeldelt, hosszúkás levelei felett egyoldalas fürtben csoportosuló, sárga virágai illatoznak. Termése hüvelyes, gömbölyű vagy tojásdad. Mindenütt gyakori, kedveli a száraz, köves útszéleket, nyílt, napsütötte mezőket. Kedvenc előfordulása a vasúti töltések mente, ahol akár egy méter magasra is felnő. Májustól augusztus végéig virágzik. Régi gyógynövényünk, különösen, mert mind külsőleg, mind belsőleg hat beteg szerveinkre. A begyűjtött virágos, leveles ágvég lakásunkban száradva olyan erős illatot áraszt, amely bármennyire is kellemes, „kitessékelendő”. Ezt az illatot a kumarinszármazékok adják (kumaringlikozidok, pl. a melilotozid, amelyből vegyi átalakulással válik le a kumarin). Van a növényben még flavonoid, szaponin, nyálkaanyagok.
A népi gyógyászat külsőleg mindenféle visszértágulás esetén, a lábszáron kialakult fekélyekre, aranyérre, ödémás tünetekre, a lábszár görcsölésére stb. ajánlja. Készítsük elő a borogatást: növényünkből jó félmaréknyit fél liter vízben egy percig főzzük, majd fedő alatt 15–20 percig hagyjuk állni, ezután szűrjük le. Az oldatba áztatott ruhával borogassuk a beteg testrészt, majd az egészet kössük át száraz ruhával. Teája köhögés esetén nyálkaoldó, a máj és nyirokerek működését szabályozó, véralvadást gátló, vízhajtó. Jegyezzük meg, hogy az orvosi somkóró (hasonló hatású a fehér virágú somkóró is) igen eltérő töménységben tartalmazza a hasznos vegyületeket, amelyek szélsőséges esetben akár fejfájást, szédülést is okozhatnak.
