Egyik tizenkilenc, másik egy híján húsz. Vitathatatlan, Băsescu egyeduralomra törekedett, és vállalkozásához talált is két olyan miniszterelnököt és kormánykoalíciót, akik szolgalelkűen és zokszó nélkül átsinkófálták neki a hatalmat.
Ha memóriánkat kicsit megerőltetjük, eszünkbe jut, több mint három évig semmibe vette a parlamentet, az ellenzéket, valósággal csúfot űzött vezetőikből, s ha nagy ritkán konzultációra hívta, igyekezett földig alázni őket. Egyedül döntötte el, hogy a fizetések egynegyedét le kell vágni, s tervezte a nyugdíjasok megrövidítését, de az alkotmánybíróság közbeszólt, megvonatta az egészségügytől a pénzt, szétzilálta a szociális rendszert anélkül, hogy megreformáltatta volna. Sajátjait is csak annyira becsülte, amenynyire alázatos szolgái voltak, s az RMDSZ-t is csak azért tűrte meg a kormányban, mert rájuk volt utalva. Kiszámíthatatlan viselkedésével magyarázható az is, hogy Ungureanu bukása után Victor Pontát jelölte miniszterelnöknek. Csak találgathatjuk, milyen okból, milyen elképzeléssel, kiknek a megregulázásáért. De mint láttuk, törököt fogott.
Ám a másik oldal, a jelenlegi kormányzó pártszövetség is megéri a pénzét. Miután a helyhatósági választásokon túlgyőzték magukat, gyorsvonat sebességével – természetesen az igazságosságra, törvényességre hivatkozva –, olyan ütemben tették rá kezüket a legfontosabb intézményekre, hogy még az Európai Unió vezetői is hirtelen elfordították vigyázó szemüket Budapestről, és aggódó tekintetüket Bukarestre vetették.
Antonescu, aki amúgy kitűnő szónok, ez alkalommal nemcsak tüzes Băsescu-ellenes beszédével ragadta el meggyérült hallgatóságát, hanem azzal a bejelentésével is, ha a népszavazás visszajuttatja az államelnököt a Cotroceni-palotába, ő végképp felhagy a politikával. Zsarolván, akit lehetett. Az RMDSZ-frakció tagjai állítólag lelkiismeretük szerint szavaztak. De ki láthat bele egy-egy ember lelkiismeretébe?
Băsescu gyengécskén védekezett, ki-kiment egy-egy cigarettát elszívni, főleg, ha halálos ellenségei, mondjuk Antonescu vagy Tăriceanu állt a pulpituson. Már azt is híresztelni kezdték, hogy megelőzendő az újabb felfüggesztést, lemond, de végül is néhány, nemzetéért aggódó szóval búcsúzott. A parlament meg úgy döntött, ki kell költöznie a Cotroceni-palotából. Talán véglegesen. Következik a népszavazás.
És ha majd a nép is úgy akarja, élhetőbb lesz az ország nélküle?
