A Szotyorról kiadott Háromszék-falufüzet históriai részét elolvasva, akit érdekel ennek a településnek históriája, meggyőződik arról, hogy a ma élők összeforrt történelmi falu maradékai, akik méltán lehetnek büszkék városi alárendeltségű településükre, s arra, hogy a szorgalmas szotyori élelmiszer-termelők, bolgár­kertészek tudásából és saját tapasztalatból merített ismereteik révén termelik ki azt, amit más, mert erre kényszerült, a legkeményebb kapitalista kizsákmányolás közepette verejtékkel keres meg valahol külföldön, maltert keverve 30 fokon felüli kánikulában a magyarországi építőtelepeken vagy másutt, szétszóródva Nyugat-Európában. A perem tehát itt nekik az otthon, a haza, és nem is akármilyen. Szotyor virágos- és zöldségeskertjei, a családi házak udvarai beszélnek arról, hogy csak itthon lehet, itthon kell, ha nehezen is, megteremteni a hazát!
Ilyen széthúzó lakóközösség csak nálunk van – ismételgették többen, akikkel találkoztunk, holott az összetartozás, az összefogás felette hasznos voltáról szól mostanában az erkölcsi parancs kéveként szétesni kezdő kisebbségi falutársadalmunkban. Sok alkalommal erről szólnak a szentbeszédek, az ünnepi prédikációk is. Élnek még a jó régi népi berögződések, él még a szotyori emberség – vigasztaltuk magunkat közösen, de nagyon felgyorsult világunkban, a mindennapi falatért dúló küzdelem közepette az egymásra figyelésre egyre kevesebb idő jut, de nem szabad megfeledkezni róla. Kerestük Szotyorban, a városhoz kényszerített történelmi településen a közös témákat-gondokat.
Mint csatolt település jelenéről, gondjairól-bajairól Rápolti István falufelelőst kérdeztük, pedig akadt, aki kérdőre vont: miért mindig az övé az első szó? Azért – feleltük –, mert akárcsak a kilyéni falufelelősnek, bár döntő szavazati joga sincsen a városi tanácsban, mindig jelen van az üléseken, képviseli a települést, kér és követel anyagi alapokat a közös kasszából Szotyor számára is.
– Nézzük az infrastruktúrát – kezdtük az eltelt négyéves mandátum eredményeiről a beszélgetést. – Az ivóvizet bevezettük Szotyorban, a kanalizálás következne, s csak ennek befejezése után lehet szó a mellékutcák aszfaltozásáról. Szotyorban össze­sen 1,2 kilométernyit kellene aszfaltozni. Nehogy azt higgye valaki, hogy elfelejtett minket a városvezetés. Pályáztunk erre, sajnos, sikertelenül, de most ismét benyújtják az iratcsomót uniós pénzalapok megszerzésére. Könnyen meglehet, ha elkészül, pénzspórlásként rácsatlakoztatnák a város szennyvíztisztító berendezésére. Addig is, csak lenne egy kis csapadék, a kátyús utcák kavicsos burkolatának időleges felújítását a falugyűlésen megígérte Antal Árpád polgármester, miként egy ravatalozó meg­építését is, de a városvezetés  mind­eddig nem kapta meg a püspöki hivatal jóváhagyását, ugyanis a ravatalozót a temetőben, tehát egyházi területen építenénk. A városi tanács nem hanyagolta el Szotyort, az általa juttatott anyagi alapokból készültek a faluszépítést szolgáló székely kapuk, újabban a közösségi házhoz, iskolához, hogy ne emlegessem a főút és a temető közötti kerítést. Sajnos, iskolánk nem működik, mert a szülők a városban taníttatják gyermekeiket, de az épületet felújíttatta az önkormányzat, pályázatát magam kezdeményeztem. Az utóbbi idők eredménye az ifjúsági klub is, amit nem kis munkával az iskola impozáns műemlék épületének pincéjében szintén városi önerőből alakítottunk ki, ahol asztaliteniszre alkalmas felszerelés és internet-hozzáféréssel ellátott két számítógép működik. Bár voltak ezzel kapcsolatosan is ellenvetések, fontosnak tartom, mert van, ahol összegyűljön a fiatalság, nincs kitéve esetleges rombolásnak a közösségi ház vagy a művelődési otthon. Mandátum végéhez, az augusztus 4-én sorra kerülő falugyűléshez közeledve el kell mondanom, hogy van egy teljesen felújult és korszerű kultúrotthonunk, ahol teljes étkezési felszereléssel rendelkezünk bármilyen közösségi vagy családi rendezvényhez, a sportpálya öltözőjébe villanyáramot, vizet vezettettünk, felszerelt faluházunk is van. Sajnos, a helybeli nyugdíjasaink eddig nem ragaszkodtak a klubjellegű társas együttléthez, mert nem volt itt ennek hagyománya, no meg aztán nyáron a nyugdíjasnak, aki fizikai erővel is bírja, akad még bőven elfoglaltság a családi ház körül.
– Mikor tartják a falunapot Szotyorban?
– Jogos a fiatalság elvárása, mert szeretnének ott jeles énekeseket, híres együtteseket látni, de az pénzbe kerül, amit én nem tudok összekaparni. Szeretem szülőfalumat, méltányolom, hogy szorgalmas nép lakja, de egyre kevesebb a támogató, s tudjuk, manapság senki semmit nem tesz anyagi juttatás nélkül. Szotyor­ban is lesz falunap, akár én, akár más, az eljövendő falufelelős szervezi majd meg, mert a városi tanács költségvetésében erre tartalékolt egy bizonyos összeget – fejezte be Rápolti.
Czimbalmos-Kozma Csaba városgazdától a szennyvízhálózat tervezete felől érdeklődtünk. El­mondta, valóban készült erre műszaki dokumentáció, három éve húzódik ez a gond. Korszerűnek is mondható, mert kevesebb költséggel, szivattyúk segítségével átemelhető lenne a szennyvíz a városi  ülepítőrendszerhez, s valóban volt eredetileg olyan elképzelés is, hogy közös rendszert építsenek ki Kilyén és Szotyor számára. Meg kell jelennie egy újabb országos szintű kiírásnak, arra pályáznak majd. Sajnos, a távolságok és más kedvezőtlen tényezők miatt arra nem vállalkozhat a város, hogy önerőből ekkora munkába kezdjen.
Nemcsak zöldséges-, hanem virágoskertje is a megyeszékhelynek Szotyor. A nagybani virágtermelést ipari méretekre kellett emelniük, hogy valamelyes anyagi hozadéka is legyen. Olyan családokról is hallottam, amelyek a virág kedvéért, jövedelmezőbb voltáért lemondtak a zöldségről. Az éjt nappallá tevő szotyori termelőket hiába kerestük lakásukon, csak a város piacán találkozhattunk velük. Elmondták, hogy mint a városhoz tartozó termelők egy termelési engedélyre, egy árusítóasztalra 50 százalékos kedvezményben részesülnek, de azok a külön termelő családtagok, akik külön élnek, nem egy tető alatt, a kedvezményes asztaljegyre már nem jogosultak, az asztaldíjat egész árban kell fizetniük abban az esetben, ha akad szabad, kiadó asztal. Ezért az érzésük, hogy a viszonteladók, akik nem termelők, mintha előnyösebb helyzetet élveznének. Pana­szukra-kérelmükre a falufelelőstől ugyan szóbeli választ küldött Antal Árpád polgármester, de érdemileg nem változtatott a helyzeten. Arra azonban kíváncsiak, hogy ez a személyes véleménye-e Antal Árpád­nak, avagy a városi tanács hivatalos döntése. Nem leányálom a termelőkkel a piacon osztani-szorozni a termelés mikéntjét. Panasz panaszt követ: pusztít már a szárazság, gondot okoz és költséges az öntözés, a piac olykor váratlan meglepetéseket tartogat.
Barabás Mózes nagybani egyéni virágtermelő szívesen fogadott. Elmondta, hogy a tavasszal több mint 50 000 szál virágot sikerült értékesítenie, jégvirágokat, petúniát, s kedvezőek voltak számára a községi polgármesteri hivatalok megrendelései. Mi már csak a maradékot láthattuk, mert a fóliákban a lassan ugyan, de közelgő őszre készültek. A krizantémdugványokat, szinte hihetetlen, közvetett úton az afrikai Ugandából kapják, s számunkra az is meglepetés volt, hogy a dúsított és különlegesen kezelt tőzeget, amibe a dugványokat ültetik, a nagyon távoli északi Litvániából hozzák. Megyénk gazdag a legkülönbözőbb eredetű tőzegtelepekben, de tudtunkkal hasonló jellegű kitermeléssel és értékesítéssel jelenleg senki nem foglalkozik. Barabás Mózes fóliaházaiban a legnagyobb gonddal kezelik a cserepes krizantémdugványokat. Egy részét már meggyökerezve vásárolják, másokat helyben gyökereztetnek, védve az erős nappali fénytől. A munka árán megszerzett jövedelem áldozattal is jár: a virágtermelőnek sem nappala, sem éjjele, résen kell lennie, különben sok ezerre nő a kár!
Szotyor gazdasági potenciáljának egyik láncszeme a Zoemia nevű kft. is, ahol többféle sütőipari termék készül, melyeket megyeszerte ismernek a fogyasztók.
– Mi újdonság a cég életében? – kérdeztük.
– Termékeinket a megyében értékesítjük – felelte Várza Zoltán cégtulajdonos –, de mivel érezhetően csökkent a forgalom az üzletekben, kénytelenek voltunk továbblépni.
Utóbb a közeli Szászhermány­ban tettek szert valamelyes piacra, olyképpen, hogy mozgó üzletből kínálják – egyelőre úgy néz ki, sikeresen – termékeiket. Elmondta, hogy 2006-tól működnek, és több kenyérféleséget, diétásokat, grahamot és teljes kiőrlésűt is készítenek, fehér és édes kőttes süteményeket. Termékeik – mint mondták – úgy készülnek, mint a házikenyér: adalékmentesen.
A szerfelett felgyorsult élet az oka annak is, hogy sokszor egy héten egyszer sem tudnak pihenőre, lelki megnyugvásra beülni a vasárnapi istentiszteletre, misére – mondták a szotyoriak. A református egyházban látogatásunk óta már lezajlott a konfirmáció is, Berszán Sándor tiszteletes azonban nem kívánt nyilatkozni az egyházközség életéről. Ezért érdeklődtünk Rápolti Béla gondnoktól a helybeli római katolikus kisközösség felől, mely az illyefalvi anyaegyház filiája.
– Híveink száma hetven – tájékoztatott –, s öröm, hogy nőtt a gyermekek száma is, utóbb hat elsőáldozónk volt. Kis templomunkat sikerült megfelelő állapotban tartani, tavaly kerítéseket javítottunk, kevéske anyagi javaink tulajdonjogi helyzete sajnos még mindig tisztázásra vár.