A szarvasmarha tejtermelésének 55–60 százaléka a nyári legeltetési időszakban gyűl be. Ezért vidékünkön is nagyobb gondot kellene fordítani az olcsón megtermett zöldtömeg hasznosítására, Háromszéken egyre gyakoribbak a leromlott, elgyomosodott, elmohásodott, befásodott, gyenge botanikai összetételű és mérgező növényektől uralt vizes területek.
Ha ezekhez társul a szakszerűtlen használat (kora tavaszi juhlegeltetés, leterheltség, rossz szervezés), a termelőképességükhöz viszonyítva sokkal kevesebb zöldtakarmányt tudunk megtermelni rajtuk. A gyepek minőségének feljavítása érdekében ajánlatos néhány sajátos munkálat elvégzése, például a vakondtúrások megsemmisítése, a fás szárú növényzet, tönkök, kövek eltávolítása, a fölös víz lecsapolása és a gyeplevegőztetés.
A fűhozam gyarapításának leghatásosabb módszere a tápanyag-utánpótlás, ezért szükséges a négy-öt évenkénti alaptrágyázás és a kora tavaszi kiegészítő trágyázás. A pillangósok uralta területen vigyáznunk kell a nitrogén túladagolására, ez az értékes fűfélék eltűnéséhez vezethet, és a 200 kg fölötti aktív adagolás már nem gazdaságos. A nitrogéntartalmú műtrágyák nagy mennyiségű adagolása javasolt a szőrfű (Nardus stricta) uralta területeken, mert elősegíti a szőrfű arányának nagyfokú csökkenését és a pillangósok megjelenését. A nitrogén javítja a növények fogyaszthatóságát, nő a leveles felület, a növény nedvdúsabb lesz, és az állat szívesen fogyasztja. Az érett istállótrágyát ősszel vagy télen szórjuk, a tavasszal kiszórt területen az állatok nem szívesen legelnek. Az istállólé használatakor figyelembe kell venni, hogy csak nitrogént és káliumot tartalmaz, ezért gondoskodni kell a foszforutánpótlásról.
Jól hasznosítható a kosarazás
Egy kosarazásra elkerített részt az időjárás függvényében 2–5 napig használhatunk, 3 négyzetmétert számítva egy számosállatra. Ily módon a nyári legeltetési időszak alatt egy szarvasmarhával 200–400 négyzetmétert tudunk megkosarazni. Ajánlatos a szőrfüves területeken kosarazni, mert így ezek teljesen eltűnnek a gyepszőnyegből. Hatása négy-öt évig érezhető, és ajánlatos a terület utólagos felülvetése.
Gyepjeink jelentős része erdők közelében található, ezek a talajok savas vegyhatásúak. A savasságra legérzékenyebbek a pillangósok, ezért a savasság javítására talajmeszet használhatunk, 5–25 tonnát hektáronként szórva ősszel vagy tavasszal. Hatása tíz-tizenöt évig megmarad. Nagyon jó, ha valakinek sikerül a marosi műtrágyagyártól mészport beszereznie, mert az 3–4 százalékos nitrogéntartalmú, és tápanyag-utánpótlást is végzünk egyúttal.
A legelés korlátozásának másik oka, hogy a füveknek a fejlődéshez, a megújuláshoz bizonyos időre van szükségük, ez általában húsz-harminc nap. Ezt csak az állatok mozgási lehetőségének korlátozásával érhetjük el. A legeltetést ősszel 25–30 nappal a fagyok beállta előtt indokolt befejezni, ezáltal időt biztosítunk a növényeknek, hogy tápanyagot halmozzanak fel, így könnyebben telelnek, és tavasszal hamarabb beindul a növekedés is.
Előnyös az adagolt legeltetés
A legeltetési módszerek többfélék: szabad legeltetés, szakaszos legeltetés és adagolt sávos legeltetés. Nálunk leginkább elterjedt a szabad legeltetés, jóllehet ennek sok a hiányossága. Eléggé rossz a fű hasznosítása, a zöld növényzet 40–50 százaléka kárba vesz. Az állatok az egész területen szétszóródva legelnek, így nagy a taposási veszteség, de még ennél is nagyobb kárt okoz, hogy nincs elegendő idő az egyszer már lelegelt fű sarjadására. A válogatós fogyasztás következtében az értékes és jóízű növényeket az állatok ismételten fogyasztják, ezek valósággal kifáradnak, és eltűnnek a gyepszőnyegből. A gyom- és mérgező növények beérnek, magot termelnek, így gyorsan elszaporodnak, és rövid időn belül ez lesz az uralkodó növényzet. Másik hiányossága a szabad legeltetésnek, hogy ebben az esetben a fű energiájának 12 százaléka az állat mozgására megy el.
Kedvezőbb fűhasznosítást érünk el, ha a szakaszos legeltetést választjuk. Ezzel a módszerrel a legelőt állandó kerítéssel vagy mozgatható villanypásztorral 6–8 szakaszra osztjuk. Amikor az állatok egy szakaszt lelegeltek (általában 4–6 nap), a következő szakaszra hajtjuk őket, és a lelegelt részen ápolási munkálatokat végzünk (maradék fű lekaszálása, ürülék szétterítése, műtrágyázás). A felosztásnál figyelembe kell venni, hogy a növényzet 20–25 nap alatt alakul újjá. Viszont azt is tudni kell, hogy a legeltetési időszak elején a növényeknek nagyobb az életerejük, gyorsabban újulnak meg, ez esetben 20–25 nap elég az újrasarjadzáshoz, de ősszel harminc nap is szükséges ehhez. A legeltetés legelőnyösebb formája az adagolt legeltetés, nálunk nem alkalmazzák. Ebben az esetben csak egy napra elegendő területet határolnak el villanypásztor segítségével, így állandóan biztosított a friss fű, és a legeltetési idény a leghosszabb. Ma már aránylag olcsón beszerezhetőek a villanypásztorok, áruk a minőség függvényében 100 és 250 euró közötti. Léteznek az akkumulátoros villanypásztorok mellett olyanok is, amelyek a villanyhálózatról is működtethetőek. A pásztor segítségével nagy területeket keríthetünk be, a huzal a berendezés minőségétől függően akár 40 kilométerre is kihúzható. Ezenkívül a villanypásztor a vadkárok ellen is aránylag biztos védelmet nyújt.
