Nehéz megmondani, hogy az oktatásszervezés melyik láncszeme pattant el legelőször, annyi biztos, érvényesült a dominóelv, s ha még valaha állni fog az építmény, az csak úgy sikerülhet, ha alapjaitól rakják újra az építőelemeket.
Ha nem ez történik, és mindig csak a pillanatnyi politikai széljárás mentén végzik a tűzoltómunkát, egy tanévre érvényes törvények, módszertanok bevezetésével remélnek jobb eredményeket, egy szép nap arra ébredhet az ország, hogy hétfőn még nem tudják az érintettek, hány percből áll a tanóra, hány órában és mit kell megtanítani péntekig, hát még a vakációig, arra pedig senki nem mer esküdni, milyen lesz a záróvizsga tanév végén nyolcadikban, tizenkettedikben. A tavalyi katasztrofális érettségi eredmények után – amikor semmi egyéb nem történt, csak kiderült az igazság, amit addig is tudtak, csak nem vállalta senki, nevezetesen, hogy korábban puskázott a fél ország – nyilvánvalóvá vált: nincs, amitől az idei érettségi sikeresebb legyen, szinte nem is csoda, hogy bukott a végzősök több mint fele.
Azon ellenben érdemes elgondolkodni, hogy a tavalyival megegyező követelményrendszer és szigorúság mellett a háromszéki iskolák több mint tíz százalékponttal teljesítettek az egy évvel korábbi megyei átlag, valamint az idei országos átjutási arány alatt, köztük jó nevű elméleti középiskolák akár húsz-harminc százalékponttal is saját 2011-eseredményeik alá süllyedtek. A szakközépiskolák pedig egyenesen negatív rekordokat döntöttek, százötvenből csupán öt, kétszázötvenből hat sikeres érettségizővel. Az ilyen iskolákra mondta azt Ecaterina Andronescu, az oktatási tárca élére két bukás után visszaléptetett miniszter, hogy egyszerű a megoldás: ezeket be kell zárni, a gyenge diákok többségét pedig már kilencedik osztály után kétéves inasiskolába küldeni. Utalt arra, hogy egy tanév közben, sebtiben hozott rendelettel tizenegyezer szakiskolai helyet hoztak létre, ősztől ezek az osztályok is megkezdik működésüket –, tegyük hozzá: diákban nem lesz hiány, erről is gondoskodtak az alanyi jogon járó havi kétszáz lejes iskolapénz révén. Díjazzák tehát már belépéskor azt, aki belátja, semmi keresnivalója az érettségivel záruló középiskolában – pedig ennél egyszerűbb és olcsóbb lenne a differenciált szintű érettségi bevezetése. Ezt is rebesgetik, egy kicsit óvatosan ugyan, mert a tavaly februártól életbe lépett, de mindeddig töredékében alkalmazott oktatási törvény szerint erre csak 2016-tól kerülne sor. Így, ha jövőtől vezetik be, nem tartják be a jogszabály előírását, miszerint ciklus elején tudnia kell minden tanárnak és diáknak, milyen megmérettetéssel zárul az adott korszak.
Kérdés, folytatódik-e a mélyrepülés, vagy lesz valós akarat a rendszer megújítására. Az más lapra tartozik, hogy a tanár és a diák hozzáállása ettől még automatikusan nem fog megváltozni.