De ez semmi ahhoz képest, mikor elvette az egyik tévétársaság riporternőjének telefonját. Az felvételre volt kapcsolva, és megmentette az utókor számára az elnöki aranymondást, amivel lecigányozta és lepinácskázta a hölgyet. Ebből aztán nagy ribillió kerekedett. Nekünk, magyaroknak, nincs olyan szerencsénk, hogy ilyen botrány keletkezzen, ha valakit lemagyaroznak. Sokszor nyíltan gyaláznak, szidnak, rágalmaznak, küldenek Ázsiába a parlamentben, vagy a tévé (szenny)csatornákon. És — érdekes módon — ezekért még bocsánatot sem kell kérni. Csak azt nem tudom, ha úgy gondolkodunk, hogy: MEGMONDOM SZEMEDBE, ÉS HÁTAD MEGETT MÉG INKÁBB, akkor miket mondhatnak, mikor nem nyilvánosan, hanem csak négy-, hatszemközt beszélnek. Most minden hivatalosság (szemforgatóan) tiltakozik. De a nép egyszerű fiai szemében — esetleg — még népszerűbb lehet az elnök, mert fasza fiú, és megmondta, amit gondol. Egyes tévétársaságok egy napig bojkottálták az elnököt, és némely újság is hasonlóképpen tett. Ezt a módszert ki lehetne terjeszteni minden politikusra, aki ordináré módon beszél, becsmérli egyik-másik nemzetet, vagy szemenszedett hazugságot állít. A tévéhíradók igencsak rövidek lennének, mert alig lenne bennük politikai szereplő. Viszont ez nem gond egy országvezetőnek. Már a középkorban is egészen jól kommunikálhattak tévé és újság nélkül az akkori vezérek. Így terjedhetett el jó királyunkról, Mátyásról, hogy igazságos. Biztos, jó kommunikációs stábja volt, nem mint népszavazáskor az RMDSZ-nek, amely az Istennek sem tudta megmagyarázni, hogy miért is kell az elnök ellen szavazni. Egyedül Eckstein-Kovács Péter tudta, hogy nem jó oldalon állunk, de ő is csak utólag volt okos, és hangoztatta egy sajtóértekezleten, hogy ugye megmondtam? És azt is, hogy: hátrább az agarakkal! Illetve hátrább egy lépést mindazok, akik tévedtek. Most ezek szerint hátulsó pár előre fuss lesz az RMDSZ-ben? Mikor képviselői a régi-új államelnökhöz mennek (elfogadták meghívását) egy baráti fülhúzásra vagy bajusz-összeakasztásra, akkor kimagyarázhatják, hogy ők csak színleg voltak ellene, és azt is, hogy suttogó propagandával a magyarokat arra buzdították, mégis szavazzanak az elnökre. És lám, ennek meg is van az eredménye. Esetleg beadhatják azt, hogy nálunk, magyaroknál, mint a törököknél vagy a bolgároknál a bólogatás nemet, és a heves, oldalirányú fejrázás igent jelent. Az elnök úgysem tud magyarul.
