A Miklós-napi szokás első hazai előfordulásáról Bod Pé­ter ír az 1757-ben megjelent, Szent Heortokrates című munkájában: ,,Némely tartományokban a Szülők a gyermekeknek Sz. Miklós éjtszakáján ajándékotskákat tésznek el, s azt mondják, hogy Sz. Miklós hozta."

Ez a nap azonban ősi gonoszjáró nap is volt, és a gonoszűzés szokása az előbbivel úgy keveredett, hogy az a gyermekek számára nem lett kedvező. Erről tanúskodik Csepreg 1785. évi statútuma is: ,,Mindekutána ősi időktől fogva tapasztaltatott, hogy némely lakosok közül Szent Miklós püspök napja előtt való estvéli vagy éjszakai időben különbféle öltözetekben és álarcokban járnak házról-házra, s a gyenge gyermekeket… csúfos figurákkal rettegtetik, keményen meghagyatik, hogy senki (ezentúl ilyesmire) meg ne bátorodjék."

Ebből az ,,alakoskodásból" századunkra csak a krampusz és a gonoszűző virgács maradt meg, napjainkra a krampusz is kikopott, és Szent Miklós utódjának, a Mikulásnak az alakja is átváltozott Télapóra, akinek viszont már semmi kapcsolata nincs az ősi hagyományokkal.

(Bogdán István: Régi magyar mulatságok)