Amikor a választásokat követő eredmények véglegessé váltak, a Háromszék egész oldalas cikkben közölt elemzést, és vitára hívta olvasóit. Akkor – arra gondolva, hogy az őszinteség árthat az idős ember egészségének – már-már lemondtam a véleménynyilvánításról. De mivel ennek ma már nem lehet olyan következménye, mint az egykorinak (20 év kényszermunka), mégis rászánom magam.
A vélemény lehet akár rövid és sommás: az RMDSZ túlnyerte magát, fölényesen megnyerte a magyar–magyar vetélkedőt. Ez tény. Szószólói előbb 84 százalékos, ma már 90 százalékos fölényről beszélnek és írnak. De ne ragadjunk le a százalékoknál. Mit jelent ez a 2008-asnál is nagyobb számú szavazó az RMDSZ javára? Semmi mást, mint azt és annyit, hogy a romániai magyarságnak biztonságosan járható betonhíd és nem ingatag palló kell. És azok, akik valamit is – korántsem annyit, mint amennyit elvárunk – kivívtak a romániai magyarságnak, az RMDSZ politikusai voltak, akárhogy szidjuk is őket válogatott, sértő kifejezésekkel. Persze, az Erdélyi Magyar Néppártot még nem kérhetjük számon, de a Magyar Polgári Pártot igen. Illő is lenne beszámolni a helyi, csak nekik tulajdonítható eredményekről. Eddig csak testületi képviselőik folyamatos akadékoskodásairól értesülhettünk.
A Néppárt választások előtt arra a 400 ezer magyar szavazóra számított, aki úgymond kiábrándult az RMDSZ-ből, és otthon maradt. Csalódtak. Ez a 400 ezer most sem ment el szavazni, és nem is fog ezután sem. Ők tudják, hogy miért. De szerintem nem ilyen-olyan csalódottság, sokkal inkább közöny áll a háttérben. Mindezt, valószínű, jól tudta a Néppárt megalkotója és gyámja, Tőkés László, mint ahogy azt is, hogy a szavazatokat a Polgári Párttól fogja elvenni az újólag megalapított alakulat, amelynek vezetését egy „alig-politikusra” bízták. Így aztán semmi egyéb nem történt, mint az, hogy a Polgári Párt és a Néppárt a polgáriak rovására megosztozott az addig is bejött szavazatokon. Kudarc.
Mi történt ezután? Oly mértékű önhittség és gőg töltötte el az RMDSZ „nagyjait” a nem remélt siker láttán, hogy már hallani sem akarnak semmiféle egyenlőség-koalícióról. „Eldobták a kulcsot, leszerelték a zárat, nyitva van az ajtó”, és várják a visszatérőket (többen a jelenlegi két párt vezetői és középkáderei közül RMDSZ-es politikusok voltak). Ilyen invitálásra a vendég nem megy virágcsokorral a kezében.
Hogy az RMDSZ vezetői (is) kudarcot szenvedtek jelentős magyar városokban (Szatmárnémeti, Nagyvárad, Marosvásárhely), az a szövetség országos és megyei vezetői makacs ellenállásának tulajdonítható bármilyen magyar–magyar szövetség ellen. Van néhány olyan RMDSZ-vezető (a marosvásárhelyi csoport), aki az önmagáén kívül semmiféle fegyelmet, döntést nem ismer. Hozzájuk rokoni vagy baráti közelállókat taszítanak előtérbe, akkor is, ha tudott azok népszerűtlensége, ismeretlensége a helyiek számára. Egyik eredménye a kudarcok elemzésének napjainkban a marosvásárhelyi RMDSZ újraszervezése. Szerintem nem újraszervezni kell az „uram-bátyám” Maros megyei vezetést, hanem levenni a kezet róluk, s hagyni, hogy az országos, ott lakó vezetők befolyása nélkül építkezzenek. El kell ismernie mindenkinek, hogy az a néhány RMDSZ-vezető (Frunda György, Markó Béla, Kelemen Atilla, Borbély László) nagy tapasztalatot szerzett a román politikai labirintusban való tájékozódásban, de azt is, hogy eljárt felettük az idő. Az RMDSZ megújulásának feltétele a csúcsvezetés menesztése (a legközelebbi kongresszuson). Az pedig, hogy az újdonsült magyar állampolgároknak Magyarországon hozzanak létre pártot, képtelen ötlet. Hagyják úgy szavazni a külhoni magyarokat, ahogy azok saját, egyéni politikai nézete, ideológiája meghatározza!
Szász Jenő kedvenc szavajárása (de Tőkésé is), hogy az RMDSZ baloldali, Tőkés szerint posztkommunista párt (és nem szövetség). Ez abból következne, hogy a szocialisták és a liberálisok hosszú magyarországi uralma alatt velük tartották a kapcsolatot. Ugyan kivel tartották volna, ha nem a „pénzosztókkal”? A mindenkori kormánnyal. Mint itthon is. A mindenkori kormánnyal. Íme máris sikerült itt-ott a szociál-liberálisokkal egy-egy alelnöki pozíciót kialkudni, mert erről szól a POLITIKA, az ALKURÓL. Azt se felejtsük el, hogy baloldalinak lenni nem szitokszó. A történelmi magyar szociáldemokraták és szabadelvűek a két elmúlt század magyar polgárosodását szolgálták.
Ami ezekben a vakáció előtti napokban végbemegy, nem más, mint egy politikai kurzus leváltása és egy másik annak helyébe lépése. Ha nem volt jó Băsescu, lesz egy olyan elnöke Romániának, akinek kétes szellemi értékei és távlati látása alighanem csak az orráig terjed, legfeljebb a magyarutálatban jeleskedik. Én a ravasz Ponta „táskahordozójának” tekintem. De bárhogy is alakuljon, egyelőre (amíg le nem járatják magukat) ők lesznek a román politika meghatározói, velük kell szövetkeznünk. S ez nem hintapolitika. Ez A politika. Ha tetszik nekünk, ha nem.
