A tudatos tehéntartó gazda egy percig sem felejtheti el, hogy a víz az egyik legfontosabb táplálóanyag az állat számára. Lényeges szerepet játszik a szervezet életfontosságú folyamataiban, melyek víz jelenlétében vagy segítségével játszódnak le.
A víz az ásványi és szerves sók oldószere, amelyekkel oldatokat vagy szuszpenziókat képez, s ezeket a vér eljuttatja az egész szervezetbe. Ugyanúgy a víz oldószere a szervezetben lezajló lebontó folyamatokból származó anyagoknak is, amelyeket a véredények útján a szervekbe szállít. Hővezető képességénél fogva a víz az állati szervezet hőszabályozója is, segít a hőfölösleg elszállításában és eltávolításában izzadás és fokozott légzés útján. A víz közrejátszik számos hidrolízises vegyi folyamatban, amely a tápanyag emésztését segíti elő, az oxidációs és redukciós folyamatokban és a sejtlégzésben. A víz továbbá közvetlenül részt vesz a tej és más állati eredetű termékek képződésében. A víz segítségével ürül ki a szervezetből a disszimilációs termékek jó része és a szervezetbe jutó vagy ott termelődött toxinok. A víz a vesék, belek, tüdők és a bőr útján távozik a szervezetből. Az eltávozó víz mennyiségét a szervezetben lezajló fiziológiai folyamatok, valamint a fejadagok fehérje-és ásványianyag-tartalma szabja meg. Tudnunk kell, hogy ha a szervezet víztartalmának tíz százaléka elvész, súlyos zavarok lépnek fel, 25–30 százalékos vízvesztés esetén pedig az állat elpusztul. Ugyanez történik a tíz napon át tartó teljes vízhiánykor. Az állat hosszabb ideig bírja az éhezést, mint a szomjazást. A vízfogyasztás bárminemű korlátozása vagy az elégtelen mennyiségű ivóvíz megnehezíti a takarmányemésztést, az állat kisebb mennyiséget képes elfogyasztani, ami a termelés nagymértékű csökkenéséhez vezet. Vízhez az állatok a takarmánnyal és az ivóvízzel jutnak. Keletkezik egy kevés víz a táplálóanyagok átalakulásakor a szervezetben is (anyagcserevíz), ez azonban igen kis mértékben játszik szerepet az állatok vízigényének fedezésében. Némely takarmány (zöldtakarmányok, nedves cukorrépaszelet, ipari moslékok, fölözött tej stb.) víztartalma olyan nagy, hogy fedezhető vele az állatok vízigényének jelentős része. A nagy víztartalmú takarmányok a tehenek számára kedvezőek, de az apaállatokkal csak korlátozott mennyiséget etessünk belőlük.
A szarvasmarha vízigényét számtalan tényező befolyásolja. Az egyik legfontosabb ezek közül az állatok termelése, illetve ezzel összefüggésben az állat szárazanyag-fogyasztása. A szárazon álló tehén csak 40–50 liter vizet fogyaszt naponta, ezzel szemben a 40 liter tejet termelő tehén 110–120 litert. A szarvasmarha egy kilogramm szárazanyagra számítva 4–6 liter vizet fogyaszt. Befolyásolja az állatok vízigényét a környezet hőmérséklete, valamint a levegő páratartalma is. Nyáron a tehén vízfogyasztása 50, sőt, 70 százalékkal is növekszik. Ebben az időszakban minden liter tej előállítására 4–5 liter vizet iszik. Tehát a meleg, párás környezet, a fokozott izzadás és légzés következtében megnő az állatok vízigénye. A jó minőségű ivóvíz 10–15 Celsius-fokos, tiszta, átlátszó, szagtalan, nem tartalmaz szerves anyagokat és fertőző csírákat (tüdő-, gyomor- és bélférgességet, orsóférgességet, májmételyt okozó parazitákat, kólibaktériumokat). A kísérletek igazolták, hogy a túl hideg vagy túl meleg víz kedvezőtlen a tejtermelésre. Így a 3–4 Celsius-fokos vízzel itatott tehenek tejhozama 10–11 százalékkal, a tej zsírtartalma 11–14 százalékkal esett vissza. Ha a teheneket túl meleg, 25 fok feletti vízzel itatták, a tejtermelés 5–6 százalékkal, a zsírtartalom pedig 7–10 százalékkal csökkent. Ugyanakkor, ha az állatokat ritkán és hideg vízzel itatjuk, az elfogyasztott nagy mennyiségű víz testhőmérsékletre való felmelegítésére az állat sok energiát fogyaszt el. Nem ajánlatos a legelőn az állatokat állóvizekből (tóból, mocsárból), sem pedig olyan folyóvizekből itatni, amelyekbe szennyvíz vagy ipari víz ömlik, mert ezek veszélyeztetik egészségüket. Nem javasolt az istállóban tartott állatok etetővályúból történő itatása sem. Ha nem rendelkezünk önitatókkal (szelepes vagy úszós, állandó szintű), vederrel naponta 5–6-szor kell itatnunk. Ha ennél kevesebb alkalommal itatunk, a tejtermelés vagy a súlygyarapodás tudatos korlátozását jelenti. Összegezvén az előbbieket, tehát fontos, hogy az állatok itatására használt vízzel szemben is olyan igényeket támasszunk, mint az emberi ivóvízzel.
