Egy új teknősfajt írt le az Ősi Attila vezette MTA-ELTE Lendület Dinoszaurusz Kutatócsoport a bakonyi késő kréta gerinces lelőhelyről. A Foxemys trabantit az iharkúti ásatások „nélkülözhetetlen, elnyűhetetlen és hűséges” terepjáróiról nevezték el.
A felfedezésről a Geological Magazine szakfolyóiratban jelentette meg közös tanulmányát Rabi Márton és Botfalvai Gábor, a kutatócsoport tagja, illetve Tung Haj-jen, a pekingi Gerinces Paleontológiai és Paleoantropológiai Intézet munkatársa.
A 86 millió éves iharkúti lelőhelyen számos teknősegyed izolált maradványait tárták fel, köztük koponyákat, részleges páncélokat és a csontváz más elemeit. A Foxemys trabanti egy mára már kihalt, de egykor igen elterjedt csoportba, a nyakfordító teknősök közé sorolható, Bothremydidae családba tartozik. Testvércsoportjuk leszármazottai (Podocnemididae család) ma is élnek Dél-Amerika északi felén és Madagaszkáron. „Ez a teknős az úgynevezett Gondwana-rokonságot mutató csoportba tartozik. Az egykori Gondwana szuperkontinens a mai Dél-Amerika, Afrika, Ausztrália, Antarktisz, India és Madagaszkár területét foglalta magában. A késő krétakori Bothremydidae-teknősök Afrikából vándorolhattak Európába, amely Magyarország területével együtt akkoriban merőben más ősföldrajzi képet mutatott, kiterjedt szigettenger volt” – mondta Ősi Attila.
Az európai késő krétakori gerinces leletek között nagyon kevés az afrikai vagy dél-amerikai eredetű. Egyre több azonban a bizonyíték arra, hogy az ázsiai „betelepülők” mellett, mint amilyen az Ajkaceratops – amelyről két éve a Nature-ben jelentetett meg tanulmányt Ősi Attila – a szigetvilágot délről is „ostromolták” a gerincesek. Erre utalnak az Abelisauridae ragadozó dinoszauruszok, bizonyos krokodilok fosszíliái és a Bothremydidae-teknősök. Valószínűleg több hullámban, szigetről szigetre vándoroltak, a folyamat talán több tízmillió éven keresztül tartott – jegyezte meg Ősi Attila.
Rabi Márton, a tanulmány első szerzője szerint ilyen leletek korábban ismertek voltak Nyugat-Európából, de a kontinens keleti részén még nem került elő ez a teknős. Az a szűkebb csoport, amelybe a Foxemys trabanti tartozott, csak Európában fordult elő, ez valószínűleg édesvízi életmódjukkal függhet össze, amelynek következtében hosszú tengeri utat képtelenek voltak megtenni – magyarázta Rabi Márton. A Foxemys trabantit leginkább a ma Dél-Amerika északi részén élő, nagy folyami teknősökhöz lehet hasonlítani. Nagyon lapos és erős páncélzatuk volt, amelynek hossza elérte az 50–60 centimétert.
Botfalvai Gábor hozzátette: a bothremydida teknősök a kréta végén a dinoszauruszokkal együtt eltűntek Európából, és legközelebb csak több mint 17 millió év múlva vált újra elég meleggé avagy „nyakfordítóteknős-baráttá” az éghajlat, amikor is ezúttal a Podocnemididae csoport vándorolt be a kontinensre.
(Részletek a kutatásról az MTA honlapján olvashatók: http://mta.hu/mta_hirei/uj-osteknosfajt-talaltak-a-bakonyban-130249/)
