Hetvenegy külföldi munkahelyről tett említést tegnapi sajtótájékoztatóján Kelemen Tibor, a megyei munkaerő-foglalkoztatási hivatal igazgatója, olyan EU-s országokban, amelyek nem korlátozzák a román állampolgárok munkavállalási jogát. Egy háromszéki tizennégy fős csoport tagjaként a mikóújfalusi Gábor Géza németországi kőfaragó–restaurátor képzésen vett részt, ottani élményeiről számolt be, illetve arról, hogy mindenképp külföldön szeretne dolgozni.
Az Európai Unió tagállamaiban hivatalosan meghirdetett állásokat az Eures honlapján teszik közzé, azok biztonságos munkahelyeknek számítanak. Tizenhat ország nem korlátozza a román állampolgárok munkavállalását – legutóbb Norvégia oldotta fel a szigorítást –, tizenegy viszont igen, így Kelemen Tibor németországi, csehországi, norvégiai, ciprusi, dániai álláslehetőségről beszélt, megjegyezve: azoknak nagyobb az esélyük, akik beszélik az angol nyelvet.
Időközben visszatért az a két, háromszéki tizennégy fős csoport, amely júniusban spanyolországi, illetve németországi szakképzésen vett részt. Mint kiderült, a válság ellenére Spanyolországban mégis akad munkalehetőség, míg a németországi kőfaragó–restaurátor tanfolyam hallgatói közül néhányan arra számítanak, újabb munkára térhetnek vissza. Kelemen azt is elmondta, más külföldi szakmai képzésre is lesz lehetőség, a Leonardo program által finanszírozott fodrász-, manikűrös-tanfolyamuk tizennégy részvevője németországi gyakorlatra mehet majd.
A háromszéki kőfaragók műemlékek restaurálásával ismerkedtek Lipcsében, közülük a mikóújfalusi Gábor Géza szólt tapasztalatairól. A napokban töltötte az ötven évet, két évvel ezelőtt iratkozott kőfaragói tanfolyamra, alapszakmája lakatos, hegesztő, sok mindennel próbálkozott, nyolc évig Mikóújfalu alpolgármesteri tisztségét is betöltötte. Más falustársaival ellentétben – akik rutinos kőfaragókként a diplomáért jelentkeztek a képzésre –, ő új mesterséget tanult. A németországi képzés egyedi lehetőség volt az életében, főként azt tartja fontosnak, amit ott látott. Egy nagy „uradalom” helyreállításán dolgoztak, a német nyelvvel nehezen boldogultak, nyolc nap alatt a szerszámok nevét tanulták meg, de szerencséjük volt a balánbányai magyar programvezetővel. Most pár hétig itthon ül, de újra külföldön próbál munkát keresni, mert elege lett abból, hogy havi 800 lejért naponta 10–12 órát dolgozzék. Legszívesebben Németországba menne vissza, az ottani ezereurós fizetés „óriási dolog” az itteni lehetőségekhez képest, visszahívásra vár egyelőre, csak az a gondja, hogy nincs meg a magyar állampolgársága, azzal ugyanis sokkal könnyebb a németországi munkavállalás. Most mindenképp eltökélte, külföldre megy dolgozni, ha nem Németországba, akkor Magyarországra.
