Megyei labdarúgósportunk távolabbi jövőjére gondolva örvendtünk, amikor újra négyre nőtt a városi csapatok száma a IV. ligában. S ez csak természetes, hiszen a városok képesek olyan anyagi hátteret, játékoskeretet, utánpótlás-nevelést biztosítani, amilyet a magasabb színvonal megkövetel.
Na persze, itt be kell lépniük az önkormányzatoknak, a cégeknek, az iskoláknak egyaránt, sőt, maguknak az egyesületeknek (vagy kluboknak) is újra át kell gondolniuk, mit kell lépniük azért, hogy többet tudjanak nyújtani a város labdarúgásának. Amennyire a városok csapatainak vezetőit ismerjük, részükről adott a jó szándék, a célkitűzés, az elkötelezettség. Láttuk ezt már a Sepsiszentgyörgyi Olt Sportklubnál, most nézzük, mi a helyzet Felső-Háromszéken. Következzék tehát a
Kézdivásárhelyi Sport Club
Az egyik vezéregyéniséget, ifjú Demkó Sándort kerestük meg.
– Tulajdonképpen kissé váratlanul ért minket a IV. ligába való feljutás – kezdte mondandóját Sándor. – A szabályzat adta lehetőségeknek meg szerencsénknek köszönhetően egy évvel korábban értünk célba. A három feljutó csapat közül Szentgyörgy volt messze a legjobb, Kovászna áldozott a legtöbbet célja eléréséért, és Kézdi volt a legszerencsésebb. A „kicsi pénz, kicsi foci” mondás nálunk eredményesnek bizonyult. De a következő bajnoki idényre, bárhogy nézzük, ez már nem fog állni.
– Értsem úgy, hogy az anyagi háttér gondtalan?
– Az elmúlt bajnoki idény fő támogatói: a Nexxon, a New Fashion, a Sedo étterem, a Brooklyn Kft., a Hella-com Kft. és nem utolsósorban Kézdivásárhely Polgármesteri Hivatala. Arról az összegről, amellyel végighúztuk a bajnokságot, csak annyit, hogy majdnem ötször kevesebb, mint például az, amit a sepsiszentgyörgyi OSK elköltött az elmúlt idényben. Az idei bajnokságra két költségvetést készítettünk: egy szegényest, amellyel biztosan kiesnénk a IV. ligából, amely csak a részvételhez, a megjelenéshez volna elég, és egy elfogadhatóbbat, amelyet ha ugyancsak a Sepsiszentgyörgyi OSK-éhoz viszonyítunk, akkor mintegy négyszer kevesebb annál, amivel a szentgyörgyi alakulat nekivág a 2012–2013-as labdarúgóévnek. Persze, a célok sem ugyanazok. Ez utóbbi összeg biztosítaná számunkra azt az eredményt, amellyel nem esnénk ki a IV. ligából, és az utánpótlás kérdését is részben megoldanánk.
– Ne keseríts el.
– Na jó, akkor elmondom, kaptunk ígéretet az anyagiakra. Miként az elmúlt év során is. De ígéretekből, tanácsokból nem tudunk megélni, fennmaradni. Ha a konkrétumok szintjére sikerül eljutnunk, akkor reménykedünk, hogy előre tudunk lépni. Ha nem, újból siralmas idők következhetnek a kézdivásárhelyi labdarúgásban. Kár volna nem kihasználni ezt a szerencsésnek nevezhető feljutást, előbbrelépést, és ne tudjunk élni a IV. liga adta lehetőségekkel. Nem tenne jót, hogy egy év múlva újra az V. ligában legyünk. Remélem, a bajnokságig maradt rövid időszakban az egykor emlegetett kézdivásárhelyi lokálpatriotizmus újra érezteti majd hatását, és sikerül összefognia a városnak azért, hogy a fociban is előrelépjünk.
– Kézdivásárhelyiek, ne feledjék városuk labdarúgó-hagyományait, melyek erősen visszanyúlnak a XIX. század második évtizedébe, és amelynek történetét olyan csapatok írták, mint a KSE, a Fások, a Vasas, s mely labdarúgás olyan játékosokat adott, mint Polgár László, Gál József, Selymes VI. Tibor, hogy néhány nevet is említsek... Ilyen múlt birtokában nem szunnyadozhat az a híres lokálpatriotizmus, melyet nemegyszer példaként állítottunk megyénk elé.
– Befejezésül hadd jegyezzek meg valamit: néhányszor nyilatkoztam a sajtónak, médiának. Utólag sokan felrótták nekem, hogy enyhén pesszimista hangot ütöttem meg. Felhívnám azok figyelmét, hogy ez nem borúlátás, hanem reális tájékoztatás a szomorú valóságról, még akkor is, ha néha jobb volna nagyokat mondani, és félrevezetni a közvéleményt. Hogy pesszimizmusomat leplezzem kritikusaim előtt, csak annyit: optimistán bele a reménytelenségbe! Majd csak lesz valahogy!
– Kézdivásárhelyi Sport Club, ne add fel! Hadd legyen, kihez csatlakoznia az új városvezetésnek, a város sportszerető közösségének!
.jpg)
