Ilyen még nem történt az Osonó életében, hogy három hónapos turnéra menjünk: két kontinens tizenkét országában játszunk, Európában pedig két fontos színházi fesztiválon veszünk részt – hangsúlyozta tegnapi sajtótájékoztatóján Fazakas Misi, a sepsiszentgyörgyi Osonó Színházműhely társulatvezetője, megjegyezve: a külföldi szereplések mellett fontosnak tartják, hogy előadásaikat bemutassák háromszéki falvakban, az erdélyi magyar szórványvidéken, a környező országok azon településein, ahol csak kis lélekszámban él a magyarság.
Tegnap este az osonósok (a társulat nyolc tagja mellett három diák) nyugat-európai turnéra indultak, az Ahogyan a víz tükrözi az arcot című előadásukat (fotó) Dániában és Belgiumban mutatják be kortárs színházi fesztiválon, emellett fellépnek Magyarországon, Németországban, Csehországban, Szlovákiában és Ausztriában is. Az egy hónapos európai utat követően, pár nap szünet után, augusztusban indulnak harminc napra Thaiföldre, az ottani Maradokmai Színházzal együttműködve lépnek majd fel tíz helyen, egyebek mellett iskolákban, fiatalok börtönében, bangkoki kulturális központban. A tervezett indiai turnéjuk elmarad, viszont szervezés alatt a kambodzsai, szingapúri, vietnami szereplésük. A thaiföldiekkel együtt kissé „átvarrják” a már említett, „speciálisan Kelet-Európára szabott” előadásukat, ugyanis az ottani fiatalok is hasonló problémákkal – szociális, családi – szembesülnek, mint az itteniek. Októberben két fiatal thaiföldi színész érkezik Sepsiszentgyörgyre, ők az Osonó tagjai lesznek a következő évadban. „Jelenleg három előadást játszunk, ezekkel most hívnak, most megyünk” – mondta Fazakas Misi. A thaiföldiekkel együtt tavaly készítették el a Carnival című produkciót, azt idén felújítják, majd három hónapos útjukról október 17-én érkeznek haza, de október 21-én indulnak is tovább, hogy a budapesti Krétakör Színházzal közös, A papnő című produkciójukat Tokióba vigyék.
Az Osonó pályázati felelőse, Mucha Oszkár azzal magyarázta a társulat sikerét, számos fellépését, hogy nem várnak meghívásra, felajánlják, ingyen játszanak, beérik egyszerű körülményekkel, elmennek kis falvakba, nemcsak Erdélyben, hanem Magyarországon, Vajdaságban, Horvátországban is. „Nem válogatunk, nem elitista színházat játszunk” – fűzte hozzá. Az előző évadot is értékelve – önkéntesen 109 előadást tartottak, ebből huszonötöt Sepsiszentgyörgyön – Fazakas Misi megjegyezte: „Szeretnénk az emberek felé fordulni, számunkra a színház a találkozást jelenti, felkeressük azokat a helyeket, ahol húsz-harminc éve nem járt társulat.” De idén három alkalommal az erdélyi szórványban is felléptek – például Fogarason a várt tíz néző helyett hatvanan nézték végig előadásukat –, s nemcsak játszanak, hanem beszélgetnek, műhelymunkát, önismereti, személyiségfejlesztő tréninget tartanak ifjaknak, de felnőttek számára is. Fazakas Misi elmondta, háromszéki falvakban játszva érezték, gyógyítani tudtak az emberek lelki sebein, fiatalokkal foglalkozva pedig arra is volt példa, hogy 12–13 éveseket egyhetes színházi gyakorlat után le tudtak szoktatni a cigarettázásról, ugyanis a fiatalok döbbenetes kérdésekkel, családok szétesésével szembesülnek, köreikben pedig ezekről is beszélnek, így azt is keresik, hogyan tud a színház fórummá válni.
