Három ország művészei találkoztak – e szavakkal kezdődik a beszámoló, közlemény, beharangozó minden egyes alkalommal, amikor a Középajtai Nemzetközi Alko­tótábort említik. Milyen érdekes, három ország művészei, pedig egy nyelvet beszélnek. Nemzetközi, pedig egy nemzethez tartoznak. Ezen is elgondolkodtunk, így lett egy kicsivel még színesebb, még nemzetközibb az idei táborunk, részt vett ugyanis Mar­tina Zuzana Šimkovičová szlovákiai szlo­vák lány, aki önszántából, önszorgalomból kezdett tanulni magyarul, és aki nagyobb érdeklődéssel követte a háromszéki, székelyföldi, többnyire magyar történelemmel kapcsolatos látványosságokat, mint sok nemzetbéli turista. Öröm volt hallani esetlenül kiejtett, jól meggondolt magyar szavait.
Színfoltja volt a tábornak Thea Tait spanyolországi származású, Angliában élő fiatal festőművész is, aki mielőtt Erdélybe utazott, csak annyit tudott rólunk, hogy itt rosszak az utak, és sok állat kószál az utcán. Első este, amikor a vacsorát szállító autó a falvakban hazafelé sétáló tehéncsordák miatt késett, Thea örömmel vette tudomásul, hogy információja valósnak bizonyult. Számára a hazafelé haladó tehenek, sőt, a szállásadó majorsága is látványosságnak bizonyult.
Felvidéki vendégeinkkel olyan közös hangot ütöttünk meg, amit nem érthet meg az, aki sosem élt kisebbségben. Nekünk, erdélyieknek a felvidékiek sorsa egyfajta előképet sejtet a saját jövőnkről, előrevetíti, mi történhet, ha ilyen rohamosan fogyunk. Elképzelhetetlen számunkra az a tény, amit Havasi Péter, a Kassai Figyelő főszerkesztője közölt velünk: a legutóbbi népszámlálás szerint hétezer magyar él Kassán, holott tapasztalataik szerint mintegy negyvenezer ember igényli a magyar szót. Elképzelhetetlen, hogy sok magyar gyerek szlovák iskolába kénytelen járni, s az írás, anyanyelvük elsajátítása csupán attól függ, hogy a szülők mennyire tartják fontosnak megtanítani őket.
Nekünk, házigazdáknak pedig nehezünkre esett fékeznünk magunkat, nehogy túl sok információval vagy unalmasnak tűnő történettel traktáljuk vendégeinket, hiszen annyi mondanivalónk lett volna életünkről, környezetünkről, közösségi gondjainkról, történelmünkről, hogy azt szűk egy hét alatt aligha lehet elregélni.
Az egészben a legcsodálatosabb pedig, hogy ebben a kicsiny faluban, Középajtán, amit még az Erdélyt bemutató térképekről is lehagynak, létrejött egy olyan közös élmény, mely a keresztyénség, művészet, magyarság és egymás iránti tiszteletből született, s mely alkotásokat, fennkölt érzéseket teremtett. Megmutatta, hogy még mindig él a testvériség érzése a magyarságban, függetlenül attól, hogy éppen kik, hányan és milyen módszerekkel igyekeznek eltüntetni a számukra idegesítő, sőt, ijesztő magyar összefogást.
A július 7-én kezdődött táborba festőművészek, szobrászok, publicisták és színházi emberek érkeztek, kilencen Felvidékről, Kassa környékéről, ketten a magyarországi Pápáról, heten pedig Háromszékről. Vasár­nap, szerda és péntek az alkotás napja volt, hétfőn Háromszékre, kedden Brassóba és környékére, csütörtökön pedig Sepsiszent­györgy­re és Árkosra látogattak el a művészek.
Hétfőn a Hadak útjának is nevezett, a Vadason átvezető úton közelítette meg a csapat az Óriáspince-tetőt, mely után Gábor Áron eresztevényi sírja, majd a csernátoni tájmúzeum következett, aztán  Kézdivásárhely, ahol a helyi református templomot, Gábor Áron szobrát és az udvarterekkel övezett városközpontot tekintették meg. A Szent Anna-tónál a legendák meghallgatása után a tó vizében hűsölve összegezték a napot.
A keddi programban a törcsvári kastély és Brassó szerepelt, ahol a Fekete templom megtekintése után a sétálóutcán töltötte el a délelőttöt a társaság. A csütörtöki napot Madaras Péter szobrász, a háromszéki művészek felelőse szervezte, a Székely Nemzeti Múzeum, a Lábas Ház, a Krisztus Kriály-templom, a sepsiszentgyörgyi köztéri szobrok és az árkosi szoborpark megtekintése fért bele.
Pénteken 20 órától érdeklődők és meghívottak jelenlétében Kipakolás címmel beszámolót tartottak a művészek a középajtai közösségi házban, ahol bárki megtekinthette a készülő vagy már elkészült festményeket, szobrokat. Alulírott, a tábor egyik szervezője, házigazda elmondta, örömmel tölti el, hogy az erdővidéki kis település fel tudott nőni egy művészeti táborhoz, és köszönetét fejezte ki a lakosságnak, mely szeretettel fogadja évről évre az alkotókat. Ezután Czajlik József rendező, a Kassai Thália Színház igazgatója számolt be munkásságáról, beszélt Kassáról, a felvidéki magyarokról. Ezután Őry Kata díszlettervező mutatta be munkáit, de Katona György festőművész, Havasi Péter publicista és Szabó Ottó festőművész, a felvidéki Rovás Polgári Társulás elnöke is felszólalt.
A helyi és megyei elöljárók is megtisztelték jelenlétükkel a beszámolót, majd Nagy József, a megyei tanács alelnöke Kovászna Megye Tanácsa nevében ajándékcsomagot nyújtott át a művészeknek.
Az Értjük egymást – Rosumieme si – Ne înţelegem mottójú tábor július végén Kassán folytatódik, majd Tihanyban zárul ugyanazon résztvevőkkel, a három helyszínen alkotott munkákat pedig a későbbiekben Kassán és Sepsiszentgyörgyön kiállításon mutatják be.
A tábort a felvidéki Rovás Polgári Társu­lás, a középajtai Benkő József Közös­ség­fejlesztési Egyesület és a református egyház szervezte, a Communitas Alapítvány és Ko­vászna Megye Tanácsa támogatta.

BERSZÁN ISTVÁN lelkipásztor