A Deir Al-Basra nekropoliszt részben George Reisner (1867–1942) amerikai régész és egyiptológus tárta fel a 20. század elején, azonban az ásatásokról nem készültek részletes beszámolók. A Leuveni Katolikus Egyetem régészei tíz évvel ezelőtt fogtak hozzá a terület geomágneses feltérképezéséhez, és ennek során több olyan képződményre figyeltek fel, amelyek sírkamrák és aknasírok jelenlétére utaltak. A vizsgálatok során több száz olyan gödröt és alagutat is felfedeztek, amelyeket sírrablók ástak az elmúlt évezredek során.
A belga régészek az idei ásatások során végezték el I. Ahanaht, Un-nomosz kormányzója (nomarkhosz) sírkamrájának rutinszerű ellenőrzését, ennek során a délnyugati sírakna mélyén fedeztek fel egy temetkezést, amely az első átmeneti korból származott. Haro Willems ásatásvezető régész közlése szerint a hatméteres mélységben lévő sírt kétszer rabolták ki – egyszer még az ókorban, amikor a fosztogatók az aranyékszereket, valamint a szarkofágot borító aranydíszítést vitték el. A sír nyitva maradt, és az idők folyamán a beszivárgó esővíz, összekeveredve a mészkőporral, az áldozati tárgyakat vastag kéreggel vonta be, amit a 19. századi sírrablók a padlózatnak véltek. A rablók hihetetlen károkat okoztak a koporsóban és egyéb fatárgyakban, de a mészkőporból képződött bevonat épségben megóvta a többi sírmellékletet.
A belga régészek által feltárt leletek között több tucat finom alabástromváza, valamint rézedények, réztálak, bor­áldozatra szolgáló kupák, fejtámaszok szerepelnek. Találtak olyan egyedülálló rituális tárgyakat is, amelyeket eddig csupán ókori falfestményekről ismertek. Száz éve ez az első, viszonylag jó állapotban fennmaradt temetkezés, a tárgyak jó része eredeti helyén maradt.
A sírmellékletekből lehet következtetni arra, hogy milyen sorrendben helyezték el a tárgyakat a sírkamrában. Elsőként a szarkofág került be, majd ezt követte a megtisztulási és áldozati szertartás. „A szövegekből és a falfestményekből jól ismerjük a szertartást, de első ízben lehetünk szemtanúi annak, hogyan hajtották végre ezeket a rituálékat a föld alatti sírkamrában” – magyarázta Haro Willems. Mohamed Iszmail, az antikvitásokat felügyelő minisztérium külföldi ásatásokkal foglalkozó osztályának vezetője arra mutatott rá, hogy az aknasírban lévő koporsó igen rossz állapotban maradt fenn, ennek ellenére a belga kutatóknak sikerült elolvasniuk a szarkofágot borító írást. Mint kiderült, a szarkofág egy Dzsehutinaht nevű férfi végső nyughelyéül szolgált. I. Ahanaht sírkamrájának felirata viszont említi a kormányzó apját, Dzsehutinahtot. „Ismereteink szerint Dzsehu­tinaht volt Un-nomosz utolsó nomarkhosza az első átmeneti korban, és most már azt is tudjuk, hogy ez a személy itt nyugszik” – hangsúlyozta Mohamed Iszmail.
Az első átmeneti kor az Óbirodalom összeomlása utáni, polgárháborúkkal, egymással viszálykodó trón­követelők­kel, zűrzavarral, idegen hódítókkal és éhínséggel sújtott időszak Egyiptom történelmében.