A sepsiszentgyörgyi Lármafa Egyesület öt önkéntese indul hétfőn az északnyugat-indiai Zanglába, hogy bekapcsolódjon abba a helyreállítási munkába, melynek célja felújítani azt a szobát – vagyis egy magyar nemzeti emlékhelyet a Himalája alatt –, illetve középkori kolostort (fotó), ahol másfél évig dolgozott Kőrösi Csoma Sándor, ott kezdte el a tibeti nyelv és kultúra tanulmányozását.
A lármafások évek óta végeznek önkéntes munkát, korábban az Olt-part takarításával hívták fel magukra a figyelmet, vezetőjük, Csernátoni Loránd zenészek, népzenészek külföldi turnéztatását is fontosnak tartja. A télen bukkant rá a magyarországi Csoma Szobája Alapítvány ambiciózus projektjére az interneten, melyet Irimiás Balázs építész irányít (ők korábban Zanglában találtak rá arra az igencsak romos állapotban lévő erődre vagy kolostorra, melynek egy szobájában Kőrösi Csoma Sándor dolgozott), s csodálkozva vette tudomásul, hogy mindeddig háromszékiek nem csatlakoztak, ezért elhatározta, ezen a nyáron ötfős csapattal kiutaznak a tibeti térségbe.
Irimiás Balázs és társai 2008 nyara óta évente három hónapot – júniustól augusztus végéig – dolgoznak a kolostornál, többet a zord, téli időjárás miatt nem is lehet. Csoma szobája a kolostor vagy erőd emeleti részében található, valójában egy háromszor három méteres kis sarokhelyiség, melyet Baktay Ervin orientalista azonosított 1928-ban, és ő írta angolul egy gerendába, hogy Csoma’s room, azaz Csoma szobája. Elképzeléseiről Irimiás áprilisban Sepsiszentgyörgyön is előadást tartott, Csernátoniék azóta szervezik a kiutazást, támogatókat kerestek. Amúgy is önkénteskedni akartak egy „harmadik világbeli” országban, kapóra jött Irimiásék elképzelése.
Mostanra túl vannak a vízumszerzésen, megkapták a szükséges oltásokat, s hétfőn repülővel indulnak Bukarestből Delhibe. Onnan a magashegyi Ladakh régióba mennek, melynek fővárosa Leh, s akklimatizáció után érik el célállomásukat, az ötszáz lelket számláló, négyezer méter magasan fekvő Zangla falucskát. Ez már a történelmi Tibet része, tibeti buddhisták lakják, akik szentként tisztelik Csoma Sándort, amúgy az egész térség egy „régészeti kincsesbánya”.
A ladakhi régió fegyverszüneti terület, a pakisztáni–indiai konfliktus egyik gócpontja, nem szívesen engednek oda látogatókat – magyarázza Csernátoni Loránd. Ötfős csapatukban (Csernátoni mellett Csüdöm Eszter, Forró Tamás, Ördög Éva Gizella, Vajda Veronka) a résztvevők életkora 25–53 év közötti, mindenikük egy-egy, a helyszínen igényelt szakmával foglalkozik. Az egy hónapos augusztusi munka után egy hónapot nézelődnek Indiában, szeptember végén jönnek majd haza.
A Kőrösi Csoma Sándor iránti tiszteletből és kalandvágyból tesszük ezt – vélekedik Csernátoni Loránd, aki maga is távoli Csoma rokon, ugyanis Csoma Gábor, Sándor testvére a szépapja. „Nekünk vannak álmaink, szeretünk utazni, szeretünk ilyen furcsa dolgokban részt venni, az a lényeg, hogy közvetlen hatással legyünk a környezetre” – teszi hozzá, megjegyezve, aggódik egy kicsit, főként egészségügyi okok miatt.
Azt ígérik, már zanglai ténykedésük alatt feltöltenek majd blogjukra (alarmafa.blogspot.ro) fotókat, információkat, de az egész projektről alaposan lehet tájékozódni a Csoma Szobája Alapítvány magyar és angol nyelvű honlapjáról (csomasroom.kibu.hu), illetve Facebook-profiljukról. A kolostor már most is az arra járó magyarok zarándokhelye, melynek felújítását a hetvenes években kezdett látogatásai után Bethlenfalvy Géza Kelet-kutató szorgalmazta 2007-ben.
Kőrösi Csoma Sándor 1823. június 20-tól 1824. október 22-ig tartózkodott Zanglában, a Magyar Tudományos Akadémia online könyvtárában az olvasható a róla szóló szócikkben, hogy az ott töltött tizenhat hónap során alapozta meg későbbi munkásságát. „Megdöbbentően nehéz körülmények között itt tanulja meg a tibeti nyelvet, s itt kezd megismerkedni a tibeti irodalommal a leveleiben egyszerűen csak a lámának nevezett mestere segítségével, ekkor már egy 30 000 szavas szójegyzéket is összeállított, a később Alexander-könyveknek nevezett híres kéziratok már zanglai tartózkodása alatt készülhettek.”
