Tamás Sándor, a háromszéki önkormányzat elnöke szerepelt ugyan a meghívottak között, de nem jött el, helyettese, Nagy József pedig nem ült a vitaasztalhoz, csak azt vállalta, hogy konkrét, a megyét érintő kérdésekre válaszol. A vita moderátora Portik Vilmos, az EMNP Ma­ros megyei elnöke volt.
Borboly Csaba szerint nagy hiba lenne a három megye ese­tében külön jövőben gondol­kodni, az elmúlt években sok minden történt az öntudat erősítése szempontjából, de nem elegendő az intézményrend­szer megerősítésében. „Előre­lépni akkor tudunk, ha elfelejtjük a megyehatárokat, és igyek­szünk megteremteni a nemzeti minimumot, megkeresni azokat a közös pontokat, melyeket mindenki vállalni tud, s hajlandó harcolni értük” – fejtette ki. Szé­kelyföldnek, a székelységnek a történelem során megvolt a meg­határozott határvédő szerepe, ez azonban megszűnt, újra kell álmodni, számba kell venni, pontosan milyen régiót akarunk – mondta Sorbán Attila, az EMNP Hargita megyei tanácselnökjelöltje.
Kollégájával teljes mértékben egyetértett Nemes Előd, a néppárt Kovászna megyei elnökjelöltje, aki azt is felvetette, hogy bár a magyar megyék kapcsolatai dinamikusabbá váltak, sok közös projekt megvalósult az elmúlt években, mégis sok a különutas kezdeményezés, például különböző zászlót fogadtak el Hargita és Kovászna megyében.
Portik Vilmos Maros megye székelyföldi helyéről, szerepéről érdeklődött, hiszen tény, a valamikori Székely­vásárhelyen ma egyre kevesebben nevezik magukat székelynek. Oda tud figyelni a Kovászna és Hargita megyei tanács, hogy Maros megyében is erősödjék a székely identitás? – tette fel a kérdést. Borboly Csaba szerint a vásárhelyieknek a románság felé kell nyitniuk, velük kellene megértetni, hogy jobban járnak, ha a Székelyföld legerősebb városaként vállalják a térség motorjának szerepét, mint akkor, ha Kolozsvár vagy Nagyszeben kiszolgálóivá válnak. Meglátása szerint az északolasz példák is azt mutatják, a többségi nemzettel folytatott párbeszéd nélkül nem érhető el az autonómia, a Maros megyei románságot meg kellene nyerni az ügynek. Sorbán Attila szerint erre nincs esély, ötven-hatvan éve Marosvásárhelyen is magyar többség volt, ez a román betelepítéssel borult fel, s ennek figyelmeztető jelnek kell lennie. A románoknak nem az a céljuk, hogy a vásárhelyiek büszkék lehessenek arra, hogy székelyek – mondotta. Nemes Előd szerint Maros megyében korábban az RMDSZ-es megyevezetés is nagyon keveset mert felvállalni a székely ügyekből és a másik két megyével közös projektekből, most a román vezetéstől még kevesebbet várhatnak. „Nem a románokon múlik, hogy Székelyföld része lesz-e Maros megye” – mondotta.
Szó volt még a területi autonómiáról, arról, hogy az egységes fejlesztési régiót alkotó három megye lehet-e ennek alapja. Borboly Csaba szerint csak a román közigazgatás átalakításával, a feladatok egy részének széki, kisrégiós vagy járási szintre történő átruházásával képzelhető el ez. „Amíg egy pékség beindításához 37 engedély kell, nem várható el, hogy ezért több száz kilométert utazzanak. Előbb egyszerűsíteni kell a folyamatokat, le kell építeni a bürokráciát” – mondta a Hargita Megyei Tanács elnöke. Sorbán Attila szerint meg kellene határozni, az autonómia cél vagy eszköz, a székelyeknek akarniuk kell azt, meg kell érteniük, ez megmaradásunk záloga.
A vita során említették a székely terméket – ebből ma már háromféle is van: székelyföldi, székely és góbé termékkel is felcímkézik a hitelesen e térségből származó árut, de teljes egyetértés itt sincs, Tusnádon például csak Hargita megyei árut lehetett látni székelyföldi termékek standjánál. Borboly szerint nincsenek ellentétek, fontos, hogy mindenki dolgozzék.  „Nincs ma már olyan, hogy kiállok, és mindenki jöjjön utánam, mert csak én tudom a helyes utat, többféle próbálkozás van, és ez jó, mert sokat tanulhatunk egymástól” – fejtette ki a Hargita Megyei Tanács elnöke.