Száznál több érdeklődő hallgatta végig a Székely Mikó Kollégium esetét a román igazságszolgáltatással tegnap délelőtt az egyik tusványosi sátorban, a másfél órás beszélgetésen többen is elmondták, hogy az iskola visszaállamosítását és a visszaszolgáltatási bizottság tagjainak börtönbüntetését elrendelő ítélet az erdélyi magyarság megfélemlítését szolgálja. Az eszmecserén Németh Zsolt külügyi államtitkár is megjelent, Magyarország támogatásáról és az elítéltekkel való szolidaritásáról biztosította a hallgatóságot. A küzdelem minden szinten folytatódik.

A bevezetőben Markó Attila, az Et­nikumközi Kapcsolatok Hivatalának államtitkára, a restitúciós bizottság három év letöltendő börtönbüntetésre ítélt tagja elmondta: nemcsak a közösségi emlékezet, hanem a dokumentumok is igazolják, hogy a Székely Mikó Kollégium az egyház tulajdona. Ezt februárban még a buzăui bíróság is elismerte, hiszen érvényesnek nyilvánította a brassói táblabíróság erre vonatkozó határozatát – júniusban pedig ugyanez a buzăui bíróság a visszaállamosítás mellett döntött. Ha a tények ellenére ilyen ítélet születik, itt már nem az igazságról van szó, hanem a magyar közösség megfélemlítésére irányuló kísérletről. A tét pedig több száz ingatlan, hiszen ha a Mikó ismét állami tulajdonba kerül, többek között a marosvásárhelyi Bolyai Farkas Líceum épületét is követelheti az ottani polgármester, noha egyszer már elveszítette ezt a játszmát. Markó közölte, hogy fellebbeztek az ítélet ellen, és remélik, hogy van még épeszű bíró Romániában, de itt már a jogra való hivatkozás nem elég, az egész közösségnek nyomatékosítania kell, hogy nem engedi magát megtérdepeltetni.
A visszaszolgáltatási hercehurcát Kató Béla, az Erdélyi Református Egyházkerület főjegyzője ismertette röviden: elmondta, hogy 2000-ben nem a jelenlegi restitúciós törvény szerint, hanem bizonyos politikai alkuk következtében, kormányrendelettel szolgáltatták vissza a Mikót, és ez már önmagában elég lenne a támadhatatlanságához, hiszen a kormány ma is ajándékoz ingatlanokat, erdőket, még szállodákat is anélkül, hogy az előzetes tulajdonjogot firtatná. Az Erdélyi Református Egyházkerületé azonban tisztázott, ezt több dokumentum is bizonyítja, csak azok vitatják, akik az iskola egykori tanári lakásait aprópénzért, állami alapból épült lakásként megvásárolták, majd a tisztességtelenül szerzett vagyon védelmében zsarolni próbálták az egyházat. És vannak, akik szerint hagyni kellett volna a lakásokat is a többi után veszni, az egyház azonban nem csalással szerezte a vagyonát, és ha enged a zsarolásnak, nem tud kimászni belőle. A visszaszolgáltatási bizottság elleni eljárást sokáig halogatták, és végül koncepciós per lett belőle – a visszaszolgáltatások is ekkor álltak le –, ami ellen az egyház csak utcai tüntetéssel tud fellépni, ezért szerveznek nagyszabású felvonulást szeptember elsejére. „A többségnek látnia kell, hogy nem tehet meg akármit másfél millió magyarral, főleg akkor, amikor mindannyian európai értékek szerint akarunk élni” – mondotta, és Markó Attilával együtt megköszönte Sánta Imre bikfalvi lelkésznek – aki maga is ott volt a hallgatóság soraiban – hetek óta tartó mindennapos kiállását az iskoláért.
Az erdélyi magyarság közösségi vagyona a történelmi egyházaknál van biztonságban, a kormány ugyanis bármikor elveheti az iskolaépületeket az önkormányzatoktól, hiszen „a számunkra kedves és szimpatikus magyar kormány is központosít” – így magyarázta Antal Árpád, Sepsiszentgyörgy polgármestere, hogy miért nem szállt be a város a Mikó-perbe, és miért nem örülne annak, ha a visszaállamosítással a város „gazdagodna”. „Ez az állam nem jogállam, itt az igazságszolgáltatás nem igazságot szolgáltat, hanem politikai érdekeket szolgál ki” – szögezte le, és egy spanyolországi példával érvelt a szeptember elsejére tervezett tüntetésen való részvétel mellett: amikor a madridi parlament kimondta, hogy katalán nemzet nincs, másnap egymillió katalán ment ki az utcára. Antal szerint a Mikó-üggyel tesztelik 2012-ben az erdélyi magyarok reakcióképességét, és kérdés, hogy a közösség immunrendszere milyen állapotban van, meg tudja-e védeni magát. „Nekünk is ki kell vonulnunk, és azt mondanunk: mi vagyunk az a nemzet, amely nem engedi, hogy a vagyonát elvegyék” – jelentette ki.
Az elhangzottakhoz többen hozzászóltak: a Sapientia magánegyetem egyik tanára elmondta, hogy az elmúlt tíz évben magyar és román kormányok jöttek és mentek, az állandó biztos hátteret a magyar történelmi egyházak jelentették. Másvalaki a marosvásárhelyi orvosi egyetem magyar tagozatával való összefüggésre kérdezett rá – igen, van ilyen, ezzel buktatták meg az előző kormányt, és pár hónapja kicsit jobban utálják a magyarokat Romániában, jött a válasz –, Komlóssy József Svájcban élő kisebbségvédelmi politikus pedig a „lesz ágyú” nevezetes pillanatára hivatkozva ezúttal muníciót kért, azaz rövid összefoglalókat a Mi­kó-ügyről, hogy azt több nyelvre lefordítva szórni lehessen a világban. Németh Zsolt magyar külügyi államtitkár elmondta, hogy nagyapja is mikós diák volt, az iskoláért folyó küzdelem pedig meghatározó és döntő kérdés az erdélyi magyarság jogaiba való visszahelyezéséhez. Szeretnénk a román igazságszolgáltatásba vetett bizalmunkat hangsúlyozni, mi függetlennek tartjuk, és reméljük, hogy így is dönt, a joggal összhangban – nyomatékosított, végül pedig Magyarország szolidaritásáról és támogatásáról biztosította a Mikó-ügyben érintett személyeket és intézményeket. Utolsóként Molnár Kálmán nyugalmazott zilahi lelkipásztor, az ottani Wesselényi Kollégium volt iskolaszéki elnöke kért szót. Szerinte elsősorban azt kell eldöntenie az erdélyi magyarságnak, hogy szüksége van-e felekezeti iskolákra – Zilahon ugyanis épp a helyi RMDSZ kifogásolta az egyházi tulajdonjogot. A pódiumon ülők azonban az ügy politikai síkra terelését próbálták elhárítani, mert ebben a kérdésben nincs vita, mindhárom erdélyi magyar párt egyetért. Ezek után hangzott el a végszó, amely mi is lehetne más, mint az iskola jelmondata: Legyen világosság!

„Sötét erők dolgoznak”
Marosán Tamás, az Erdélyi Református Egyházkerület volt jogtanácsosa, a Mikó-per egyik, első fokú elítélje Tusványoson szerdán elmondta, amióta a büntetőjogi eljárás elindult, a visszaszolgáltatás megrekedt: a restitúciós bizottság tagjai, látva a negatív példát, nem mernek döntést hozni, mert látják, „mi jár annak, aki arra vetemedik, hogy egyházi ingatlanokat adjon vissza”, pedig számtalan iratcsomó vár elbírálásra. A bírósági ítéletről elmondta, megdöbbentő, megrendítette a jogállamiságba vetett hitünket. „Sötét erők dolgoznak, nem tudjuk, meddig mernek elmenni, vérlázító, hogy ez megtörténhetett” – fogalmazott. Annak ellenére született az ítélet, hogy jogerős bírósági döntések tisztázták a tulajdonjogot: 2006-ban a brassói táblabíróság egy másik per kapcsán megállapította, hogy a Református Székely Mikó Kollégium a református egyház tulajdonát képezte, egy másik ítélőtáblai döntés tisztázta a visszaszolgáltatási bizottság illetékességét. Most megsemmisítették a visszaszolgáltatási okiratot, az ingatlan elkobzásáról döntöttek, pénzbírsággal sújtják az egyházat, szabadságvesztésre ítélték a tagokat: a testület magyar tagjait letöltendő, a román tagot – aki szintén ártatlan – felfüggesztett börtönbüntetésre ítélték. Nagy feladat előtt áll a bíró, hogy döntését megindokolja, valószínűleg dokumentálódnia kell a tudományos-fantasztikus irodalom terén – mondotta gúnyosan a jogász, de már keserűen tette hozzá: olyan sunyi erővel van dolgunk, mely a törvényesség látszatával dolgozik, és bárkiből bűnözőt tud gyártani.(Szekeres)