Ha valaki Tusnádfürdőn a péntek esti bulik valamelyikén a sörök bódító hatása alatt elaludt, majd hirtelen a szombat délelőtti előadásokon felébredt, azt sem tudhatta, hol van, Romániában-e vagy Magyarországon. Legalábbis az volt az ember benyomása, hogy a magyar fővárosban, a parlamentben tartózkodik. Ha ott kinéz az ablakon, egy folyóra tekint. Ha itt kinéz a sátorból, szintén egy folyót lát. Ott a Dunát, itt az Oltot. Itt is, ott is nyakig ér a válság.
Tőkés László azt mondta, hogy az emberek elfordultak a politikától, mert a politikusok elfordultak az emberektől. Viszont ami Tusnádon történt, élő cáfolata, hogy ez nem így van, mert íme, láttuk: a politikusok, igenis, vigyázó szemüket reánk vetik. A román politikusok Traian Băsescuval az élen csak azért nem voltak jelen, mert nekik (kampány)csendben kellett maradniuk. Hiába, ez a népszavazás nem volt betervezve, mint Tusványos. Pedig milyen jót parolázhatott volna Orbán Viktor román druszájával, Ponta Victorral. Ő bizonyára óriási betűkkel megírt VICTOR PONTA táblával a nyakában jelent volna meg, nehogy a két Viktort összetévessze valaki. Korábban már kikérte magának, amikor hozzá hasonlították. Băsescu – szokás szerint – teljesen egyetértett volna az autonómiával. Pont akkora autonómiát szokott ígérni nekünk is, mint a románoknak Caracalban. Ha majd ismét elér bennünket az új választási kampány, ők is újra hozzánk fordulnak, ha mi addig fel nem fordulunk. Addig is tovább kell szoknunk a válságot, mint cigány lova az éhezést.
Pedig Orbán Viktor megmondta, hogy ez a válság Brüsszel válsága. De kérdem én, akkor mi közünk nekünk ehhez az egészhez? Ők csinálták, vigyék el ők a balhét. Még tiszta szerencse, hogy (Orbán szerint) a közép-európai országok sikeresebbek válságkezelésben, mint a nyugatiak. A rossz hír csak az, hogy sem Magyarország, sem Románia nincs köztük. Brüsszelben meg ahelyett, hogy saját válságuk megoldásával foglalkoznának, hát a tyúkketrecek méretével és a libák, disznók lelkivilágával törődnek. Hát csoda, hogy ide jutottunk?! A mi európai parlamenti képviselőinknek ki kellene kérniük maguknak azt az alja munkát, és csakis komoly dolgokkal kellene foglalkozniuk.
Azt is megtudtuk Tusnádon, hogy ezt az egész euró- meg pénzügyi válságot emberek okozták. A magyar kormány is legszívesebben azt tenné a bankárokkal, amit a világválságot megjósoló amerikai Nouriel Rubini, aki javallotta: „A bankárokat a nyílt utcán kellene felakasztani.” Ezt viszont jelenleg a magyarok nyíltan nem merik mondani, mert éppen most fordultak pénzért a Nemzetközi Valutaalaphoz. Egyelőre tárgyalnak, tárgyalgatnak. Majd, ha megkapták a kölcsönt, akkor viszont meg lehetne lépni ezeket a drasztikus lépéseket, és akkor nem maradna, kinek a kölcsönt visszaadni.
Vegyék el a pénzt az adóparadicsomokból, ahol az eldugott pénzek összértéke eléri a 21 000 milliárd dollárt!
Ott van a pénz is, ahol nem kellene lennie.
.jpg)
