Bár a macskamentés is a tűzoltók feladatkörébe tartozik, és számos esetben segítettek is, annyira megnőtt az ilyen hívások száma, hogy nem győzik a munkát. Az utóbbi hat évben 60 százalékkal emelkedett az ölebek, más házi kedvencek mentésének lakossági igénye, és immár átlagosan tizennégy óránként száguldhatnak tűzoltók csapdába került állatok segítségére. Akadt már köztük kéménybe szorult csimpánz, fejével edzőgépben rekedt kutyakölyök, ugyancsak fejével kézi dobba szorult macska. A tűzoltók a szűkösebb pénzkeretek miatt is szeretnék, ha nem szalajtanák őket rögvest minden egyes fán rekedt macskához, hanem a gondatlan gazdik előbb az állatvédőket hívnák segítségül, aztán, ha ők nem boldogulnak, végső esetben következhetnek mégis a tűzoltók.
„Aggasztó, hogy amíg a tűzoltók macskát mentenek, addig nem tudnak valódi katasztrófákkal foglalkozni. Ráadásul minden egyes macskamentés pénzbe kerül, az adófizetők pedig ezekben a szűkös időkben egyre gyakrabban kérdik, hogy miért kell nekik ilyesmit pénzelni” – idézte Ron Dobson tűzoltóparancsnokot a The Daily Telegraph brit lap. Az állatmentők részéről Klare Kennett szintén azt tanácsolja a lakosságnak, hogy előbb őket hívják, emellett hangsúlyozza, hogy ne dramatizálják túl a helyzetet, mivel sok állat magától is megoldja a gondját. Ha valaki macskát lát egy fán, hagyja ott egy napig. Csak akkor hívjon minket, ha másnap is ugyanott vesztegel az állat – mondta Kennett, és az állatokért túlzottan aggódó emberek megnyugtatására feltette a kérdést: Látott már valaki fán macskacsontvázat?
A londoni állatmentések több mint fele macska-, negyede kutyaügy – olvasható a lapban.