Ettől hördült fel az Európai Néppárt, s erőszakolta ki Merkel kancellár, hogy a népszavazást ehhez a szabályhoz kössék, csak akkor lehessen érvényes, ha a szavazók fele elmegy voksolni. Ez nem jött össze, de itt a végeredmény: mintegy hét és fél millió román választó szavazott Băsescu menesztésére.
Erre minden valószínűség szerint az unió és Băsescu néppárti hívei sem gondoltak. Itt most egy olyan hamisítatlanul abszurd helyzet állt elő – méltó Románia politikai levantei, balkáni hagyományaihoz –, hogy azt az elnököt, akit 2009-ben 5,4 millió szavazó választott meg, most több mint nyolcmillió választó zavarná el. Ezek után bárki felteheti a kérdést, akármennyire is elfogult: milyen legitimitása lehet Traian Băsescunak, ha visszatér államfői székébe? Márpedig vasárnap estétől elhangzott nyilatkozataiban újra a már-már maszkként arcára fagyó vigyorral jelentette ki: győztünk, és azok, akik bojkottálták a szavazást, vagy egyszerűen különféle személeti okokból nem szavaztak, mindannyian mellette állnak. Amit cáfolni sem érdemes. Jött aztán Antonescu és Ponta bizakodva és Băsescut rágalmazva, s jöttek a kisebb-nagyobb potentátok, vezérürük, éceszgéberek, önjelölt váteszek, felkent jósok és láthatatlan csatabárdok, pörögtek felizzó nyilatkozataik körül a levegőben.
Valami elromlott a román politikai életben – s ennek orvoslásában a joghézagokkal teli alkotmány s az elrontott törvények egyáltalán nem segítik. És félő, hogy most már mindez, a kiéleződő politikai csatározás így is marad az őszi választásokig.
Csupán az ország veszített, mert az országgal nem törődnek, a gazdaság megy széjjelfelé, a lej zuhanórepülésben, a lakosság életminősége megbízhatóan zuhan, s az agyakat továbbra is megüli a szokatlan kánikula, ami nem segíti az elfogulatlan ítélkezést. Curat murdar, mondta vala a nagy Caragiale, s milyen igaza volt. Tiszta mocsok!...