A fodormenta fő összetevője a karvanol. A borsmenta tulajdonképpen hibrid növény, a vízi menta és a fodormenta keresztezéséből jött létre, és már a 12. század végén ismerték Ang­liában. Termesztése is több évszázados múltú a két szülőnövény jó tulajdonságait egyesítő jellege miatt. A spontán flórában is előfordul, amint ez más, „elvadult” növényeknél is ismert jelenség. Hosszúkás, tojásdad levelei fogazott szélűek, lilás-rózsaszínes apró virágai hosszú kocsányon, füzérszerűen ülnek. Csak vegetatív úton szaporítják.
Szintén kerti növényként ismert a fodormenta. Nevét a gyűrött, ráncolt, fogazott leveleiről kapta. Halvány ibolyakék virágai az előbbinél is apróbbak, egyaránt fűszer- és gyógynövény. Gyakori a természetben, nedves réteken, legelőkön előforduló lómenta, amelynek ülő, lándzsás levelei fűrészes szélűek. Fürtszerűen, tömören ülő virágai csúcsfürtben és több mellékfürtben emelkednek a magasba. Illata távolabbról is érezhető. A mezei menta megjelenésében elüt a fentiektől, mivel hosszú szárán örvös elrendezésben ülnek rózsaszínű virágcsoportjai. Ez a leghasznosabb mentafajunk ipari szempontból, mert mintegy 50 százalék részarányú a mentoltartalma, bár nem annyira aromás, mint például a borsmentáé, de kivonása gazda­ságos.
Érdekes megállapításra jutottak a legújabb megfigyelések, majd kísérletek során a fodormentával kapcsolatban: a szervezetbe jutva összetevői tesztoszteroncsökkentő hatásúak, ezért a nőknél előforduló szőrösödés (hirsutizmus) ellenszereként hasz­nosítható. A férfiaknál épp ellenkezőleg, a libidó erőteljes csökkenését tapasztalták, azonos okból. Megjegyzik a források, hogy mindez még további igazolást feltételez. Egyébként a népi gyógyászatban az emésztőrendszer tartósan görcsös állapotának megszüntetéséhez teáját (virágzás előtt gyűjtött, szárított lomblevelét vagy az illóolajban gazdagabb virágát használjuk drogként) itassuk a beteggel. Fog­krémekhez, rágógumikhoz, cukorkákhoz hűsítő hatása miatt használják adalékként.