— összegezhető annak a tegnapi tanácskozásnak a következtetése, melyet Sepsiszentgyörgyön tartottak szociális téren tevékenykedő civil szervezetek és érintett hivatalok a helyi és megyei önkormányzat képviselőinek részvételével.

A jövőbeli stratégia kidolgozását hirdető találkozón a jelen lévő hátrányos helyzetűek panaszaik felsorolásával szakították félbe időnként a témát felvezető Pap Adolfot, a Megyei Vöröskereszt igazgatóját, aki több mint másfél évtizede dolgozik a segítő szakmában, és ez idő alatt megtanulta, hogy saját életünk jobbításáért nekünk (is) tennünk kell. A résztvevők együtt fogalmazták meg: erősségük többek között az, hogy közös a motivációjuk, segítőkészebbek az átlagnál, sokan közülük egyéni tapasztalattal rendelkeznek a fogyatékos élet sajátosságai tekintetében, de hiányosságuk, hogy tájékozatlanok, nem ismerik kellően a rájuk vonatkozó törvényeket, lehetőségeket, hiányzik az önbizalmuk és a mások iránti bizalom, nincs sikerélményük, de még ha tesz is valaki értük valamit, azt is csak tessék-lássék, ím, a tolókocsisok számára készített feljárók egy része járhatatlan, munkahelyet csak elméletileg kínálnak számukra, a gyakorlatban másként történik és így tovább. Pap Adolf szerint a szükségletekből kell terveket készíteni, mert igazán csak az érintettek tudják, milyen szolgáltatások hiányoznak, csak ők érzik, mi a legfontosabb. A partnerség a siker kulcsa — mondta: együttműködés az önkormányzatokkal és más civil szervezetekkel. A fogyatékkal élők hozzátartozóinak helyi egyesülete, valamint a Diakónia Keresztyén Alapítvány sepsiszentgyörgyi fiókja és a hollandiai Philadelphia Családegyesület mint társszervezet összefogása meghozta első gyümölcsét, első alkalommal tartották meg Háromszéken ilyen széles körben a fogyatékkal élők világnapját.