Farkas Réka
Nem múlik nyomtalanul a vasárnapi népszavazás, a magyar távolmaradás igen erős indulatokat váltott ki sok románból, s bizony a legmagasabb szinten ítéltek el bennünket, éles magyarellenes kirohanást hallottunk Crin Antonescu ideiglenes államelnöktől, s nem volt sokkal kíméletesebb Victor Ponta kormányfő sem. Csatlós sajtójuk azóta is mocskolja a nem szavazásban élen járó székely megyéket, s legszívesebben kihajtanának bennünket Romániából, hogy többet ne szólhassunk bele fontos politikai játszmáikba.
Vasárnap óta sok minden elhangzott a román televíziókban, számos vélemény jelent meg a központi sajtóban, ezek többsége barbár, tudatlan, felelőtlen és befolyásolható népcsoportként jellemez bennünket, akik egy „idegen” miniszterelnökre hallgatnak, romba döntik az országot, nem képesek felfogni, mi a jól meghatározott érdekük, hogy Románia csak akkor virágozhat, ha eltakarítják Băsescut és bandáját, s jönnek végre az igaz demokraták, akik birtokában vannak az aranytojást tojó tyúknak és a mindentudás kövének, akik majd rendbe teszik a dolgokat.
S az indulatok bizony tovább gyűrűztek. Nagyváradon magyar fiatalokat vertek meg román huligánok azzal a jelszóval, hogy többé ne szóljanak bele a román politikába, egy sepsiszentgyörgyi román színész pedig közösségi portálon tette közzé megnyilvánulását, amelyben olyan útszéli hangon szidta a magyarokat a voksolástól való távolmaradás miatt, hogy az még számos nemzettársának is felháborodását váltotta ki. Politikai véleménykülönbség alakult ismét nemzetiségi kérdéssé, váltott ki nacionalista indulatokat, egy demokratikus megnyilvánulás miatt köveznek bennünket szóval és tettel.
S a heves indulatok, bennünket ostorozó nyilatkozatok sorozata, bármennyire nem szeretnénk, növeli aggodalmunkat, fokozza közösségünk tagjainak bizonytalanságát. Egyre sűrűbben hallani ismét: mi lesz velünk, el akarnak takarítani bennünket, jaj nekünk, ha Antonescuék tényleg győznek. Újra megvetni látszik lábát a félelem, a gyűlöletre gyűlölet a válasz.
Pedig nem kell, nem szabad tartanunk attól, hogy bármilyen román hatalom elsöpörhet bennünket, megtorolhatja véleményünket. Még megfogyatkozva is több mint 1,3 millióan vagyunk, s a vasárnapi népszavazás éppen azt mutatja, hogy erőnk van, beleszólhatunk annak az országnak a dolgaiba, amelybe nem betelepedtünk, hanem ahol születtünk, őseink éltek. Nem szabad elhinnünk, hogy gyengék vagyunk, zárni kell sorainkat, szeptember elsején, az Igazság napján nem pár ezren, de több tízezren kellene a Székely Mikó Kollégium elé vonulnunk megmutatni: nem adjuk, ami a miénk, nemcsak létezünk, de kiállunk jogainkért. Ha erre képesek leszünk, nem söpörhet el bennünket a nacionalista gőg és gyűlölet.
