Érdekes módon már rég nem veszi senki komolyan az amúgy függetlennek kikiáltott szakmai testület elfogulatlanságát. A jeles jogi szakembereknek, akiket (elvileg!) szakmájuk legjobbjaiként jelöltek e nemes feladatra, szigorúan az érvényes törvények és az alkotmány alapján kellene vizsgálniuk a benyújtott óvásokat. Ezzel szemben mindenki számára egyértelmű, hogy politikai elkötelezettségük a döntő (pártok, politikai intézmények nevesítették, sokkal inkább fizetségként, mint szakmai elismerésként), így nem kell csodálkozni, hogy napok óta folyt a találgatás, miként hoz kétharmados döntést az öt Băsescu-párti (ideszámolták az RMDSZ által nevesített, amúgy mérleg nyelveként is emlegetett Puskás Bálintot) és négy szoclib elkötelezettségű alkotmánybíró. Meglett az eredmény: sehogy. S nemcsak hogy nem merték egyértelműen kimondani, bú vagy bá, de olyan adatok vizsgálatába fogtak, amelyeket a voksolás előtt lett volna kötelességük ellenőrizni a hatóságoknak. Románia legfelsőbb bírói testülete most azt vizsgálja, minden elhunytat töröltek-e a választói névjegyzékből, s a népszámlálási adatok (melyek majd egy év után sem hivatalosak, s bizony ennek is oka van, nem véletlenül halogatják oly nagyvonalúan ezek érvényesítését, hisz a parlamenti helyek száma, a leosztott támogatások, de még az EU-s pénzek is ettől függnének) közelítenek-e a nyilvántartásokban szereplő számokhoz.
Csakhogy az alkotmánybíróság gyávasága nem csupán magát a testületet tette nevetségessé. A bejelentést követő fél órában az euró vágtázni kezdett, s bár korábban több pénzügyi szakember, köztük a jegybank elnöke is figyelmeztetett, hogy csak a helyzet tisztázása, a két tábor megbékélése nyugtatná meg a piacokat, ez sem a politikusokat, sem az általuk vezényelt jogászokat nem érdekelte. A Victor Pontáék által kirobbantott állóháború miatt a jegybank júliusban több mint 800 millió eurót fordított arra, hogy valamelyest kordában tartsa az elszabadult valutaárfolyamot, egy hónappal korábban az e célra szánt összeg meghaladta az egymilliárd eurót.
Folyamatosan csökken tehát Románia valutatartaléka, nő a lej-euró, lej-dollár árfolyam, hétről hétre drágul az üzemanyag, s már nemcsak a valutahitelek törlesztéséért kell aggódnunk, de az élelmiszerek áráért, napi kiadásaink végeérhetetlen emelkedéséért is. S mindez miért? Hatalmi harcok és illetékes testületek gyávasága miatt. Ők elvakultan hadakoznak, de a számlát mi fizetjük.