Sánta Imre bikfalvi lelkész istentisztelete alapjául Jób könyvének igéjét választotta, mely a sepsiszentgyörgyi Székely Mikó Kollégium előtti tiltakozás mottója: „Igazságomhoz ragaszkodom, róla le nem mondok...” Mint fogalmazott: hiába próbálják elhitetni, hogy bűnös nemzet vagyunk, nincs igazuk: mi a magyarok Istenétől kaptuk e földet, ezért hittel a szívünkben róla le nem mondhatunk, s életünk árán is meg kell védenünk. Boér Imre tanár, egykori frontszolgálatos, utóbb hadifogoly az átélt harcokról osztotta meg emlékeit, majd a Gulag-szigetcsoporton megtapasztalt kegyetlen világról beszélt. Felidézte az elfogatást, a pereket, a láger mindennapjait, idézte Szolzsenyicint s a tavaly Baróton is megfordult történészt, Rózsás Jánost. Krizbai Imre üdvözölte a Magyar Gárda jelen levő, a Gróf Tisza István Dalkört alkotó tagjait és a csíkszeredai Csibi Barnát, amiért az utólag ítéletet mondott a magyarellenes tetteket elkövető Avram Iancu felett. Erdély visszatérésének évében az Ezer székely lány találkozón dr. Gál Józsefné által írt beszédet Jakab Anna sepsiszentgyörgyi néptanító olvasta fel. Miklós Árpád volt képviselő úgy fogalmazott, a XX. században csak az a négy esztendő volt igazán szép, mely alatt Erdély visszatérhetett az anyaországhoz. Nekünk, késői utódoknak folytatnunk kell a hős székely katonák által elkezdett harcot, s nem szabad hagynunk, hogy értékeinket elvegyék és meggyalázzák. „Nyirő József nevét gyalázzák, nácizzák és nyilasozzák csak azért, mert amikor hallotta, hogy a székelyeket Szárazajtán lefejezik, a Vajdaságban pedig vonattal hajtanak végig rajtuk, azt mondta, folytassuk a végsőkig” – mondotta.
A nyolcvanhat esztendős szárazajtai Nagy B. Imre a Keleti-Kárpátokban vívott harcokról, fogságba eséséről beszélt, és a földvári táborban töltött 156 napját idézte fel. Az erdőfülei Varga Gyula és a baróti Román Jenő Krizbai Imrének mondott köszönetet, amiért évről évre megrendezi a számukra erőt adó találkozót.