Tekintettel a három hónapos szezonra – május elejétől augusztus végéig –, amiből kiesnek az esős napok, nem számíthat jelentős profitra, aki egy ilyen egység működtetésébe vág. A bevétel annyira elég, hogy fedezni lehet belőle a költségeket. A fentiek ismeretében már érthető, hogy a fogadót működtető Simon György fia, Simon Adrian azt mondta: három évvel ezelőtt a család tagjainak összefogásával döntöttek úgy, hogy kibérelik a fogadót, egyféleképpen ügyszeretetből, de a családi vállalkozás hagyományainak tovább éltetése végett is, hiszen az apa sok éven át dolgozott Sugásfürdőn a szakmában.
Simonék a fogadót egy szövetkezettől bérlik, Adrian mellett édes­anyja, Simon Maria Georgeta vállal oroszlánrészt a működtetésben. A környező területek tulajdonjogát ma sem lehetett kibogozni, a tavon bójákkal elkerített ötvenáras részt is csak a polgármesteri hivatal jóakarata mellett lehet fürdőzésre használni.
A gazdasági válság, a pénztelenség a tónál is érezteti hatását. Az emberek elsősorban fürödni, napozni jönnek. Saját tarisznyából esznek, ládával hozzák a söröket, gondolván, így olcsóbb a strandolás. „Elhoznak egy csomó sört, aminek nagy része megmelegedik, fogyasztásra alkalmatlan lesz, eldobhatják. Ha viszont nálunk egy üveg sör ötven banival drágább, azt már sokallják, pedig a saját beszerzés mellett is a végén veszteségbe szaladunk” – magyarázta. A kispénzű vendégek számára napi menüt állítottak össze, egy adag 13 lejbe kerül. Ez szinte nem is fedezi a költségeket – egy városi kiskocsmában, ahol kevés a személyzet, a bér, megéri, de egy nagyobb egységnél nem ez a helyzet. Az alacsony forgalmat, a gyenge fogyasztást a vállalkozó egy hét végi példával illusztrálta. A Tri-Aluta Kupa során legalább 1500 személy fordult meg a kétcsillagos vendégfogadó környékén. Ezzel szemben egész hétvégén csupán tíz hordó, azaz 500 liter sört tudtak eladni.
Állandó személyzettel dolgoznak, a legjobb embereknek a téli időszakban is biztosítanak fizetést, még ha munka nincs is. De ugyanakkor nagyon sokszor kénytelenek fiatalokat, szezonmunkásokat foglalkoztatni, akik­nek felelősségtudatuk nincs, egyet­len céljuk, hogy fizetést kapjanak, amivel később szórakozhatnak – vonta le a kellemetlen következtetést Simon Adrian, aki közélelmezési szakdiplomáját a sepsiszentgyörgyi Constantin Brâncuşi Iskolaközpontban szerezte.
Ráadásul az árak évek óta nem változnak. Egy kétágyas szoba három évvel ezelőtt is nyolcvan lej volt, az üveges sör ára talán ötven banival sem nőtt. A beszerzési árak, a rezsiköltségek viszont elszaladtak – magyarázza a fogadós. Többek között ezért nem engedhetik meg maguknak, hogy egységvezetőt alkalmazzanak, ezért áll a munka mellé a család. Simon György inkább a családi farmmal foglalkozik, de ha kell, tapasztalatát nemcsak szóban adja át, munkát is bármikor vállal.
A strandot most már zuhanyozó, öltöző, illemhely egészíti ki, a tisztasággal mindenki meg lehet elégedve. A kilátástalanság ellenére Si­monék terveznek: megtartani, működtetni a Tavirózsa fogadót, olyan körülményeket biztosítani, hogy a vendégek meg legyenek elégedve. Ha egy kicsit javulna az emberek pénzügyi helyzete, nőne a forgalom, akár a tetőt is újra lehetne építeni – mutat a fogadó tetőszerkezetére.
A hely reklámozására hangsúlyt fektetnek. Kapcsolatban állnak egy turisztikai internetes portállal. A hétvégeken zenét szolgáltató Baroque Klubbal is kölcsönösen reklámozzák egymást. Ám a legjobb reklám a szájról szájra terjedő hír. Ha egy vendég itt járt, s tetszett neki a környezet, a kiszolgálás, vissza fog térni, s magával hozza ismerőseit is – osztotta meg a hírverés titkát Adrian.
A reklám nem eredménytelen, a vendégek hetven százaléka idegen me­gyékből érkezik. Főként Bras­sóból, de jönnek Argeşből, Tulceából is. Kár, hogy a helybeliek, a háromszékiek kez­­dik elfeledni a „Székely Balaton” varázsát. Annál is inkább, mert be kell ismernünk: egyre kevesebb helyen lehet civilizált körülmények között nyaralni.