Áprily Lajos találó kifejezése jutott eszembe – aki Reményik Sándor Kenyér helyett című gyűjteményes kötetének előszavában nevezi így „a költő és az Isten-kereső lélek kettős sugallatát” –, amikor Márk Attila Arccal az ég felé című gyűjteményes CD-jét hallgattam.
Az unitárius fiatalok szervezete, az Országos Dávid Ferenc Ifjúsági Egyesület kiadásában megjelent hanghordozó ugyanis kissé más összefüggésben, de szintén a kettős sugallat szülötte: a versé és a zenéé, a harsogó tömegkultúra világában szelíd, de egyetemes gondolatokkal varázsolja közénk a zene, a vers és az imádság áhítatát. De nem ama templomit, amely szakrális környezetben közvetlenül az igét önti a lelkekbe, hanem azzal a mély, sokszor átlényegült gondolatisággal, amellyel csakis legnagyobb költőink közeledtek a lélekhez, az egyetemeshez. A templomi hangulatot, a szakrális teret itt a zene teremti meg a maga egygitáros egyszerűségében, néhol diszkrét hangszereléssel fűszerezve, s ha valamiért nem válik az egész lemez hangzásvilága is egységessé, az a különböző korok eltérő hangfelvételi és -hordozói technikájának tudható be.
Igen, Márk Attila legújabb lemeze húsz év istenes dalainak summázása is egyben, a különböző jellegű hanghordozókon (első lemezeit még kazettán adta ki a kilencvenes évek elején) megjelent istenes énekek gyűjteménye. Huszonhárom dal és vers. Igaz, maga a dalszerző és előadó, aki – néha maga sem hiszi el – több mint két évtizede járja szűkebb és tágabb pátriánkat amolyan egyszemélyes intézményeként az erdélyi énekelt versnek, s úgy átlagban kétévente adja ki újabb „terméseit”, nos, maga a „daltulajdonos” korántsem kívánt összefoglaló gyűjteményt adni a fiatalok kezébe. Korai még az – mondta, amikor ebbeli szándéka felől érdeklődtem.
E rövid ismertető elején nem véletlenül idéztem meg két erdélyi költőnagyságot, az Arccal az ég felé című album ugyanis főként az ő korukban született verseket szólaltatja meg. A múlt század eleji nagy erdélyi költők mellett – Dsida, Reményik, Áprily – nem maradhat ki a válogatásból Ady Endre és József Attila költői világa sem, na meg a későbbi erdélyiek, Horváth István, Szemlér Ferenc, Bartalis János (mert a dalszerző brassói kötődései erősek), na meg kortársaink, Kányádi Sándor, Jánosházy György és Felsőrákosi T. Mihály költeményei. Szabó Ferenc, a jezsuita költő három verssel gazdagítja a gyűjteményt. A huszonhárom megzenésített magyar vers közé került egy „kakukktojás” is, Stephan George német költő Vagyok az egy... című költeménye, amelyet ki más, mint Áprily Lajos magyarított. A felvételek egyébként a dalszerző öt lemezéről – Ez olyan idő, Két kiáltás között, Most, Felnőtt játékaim, Tiszta szívvel – származnak.
Jó lélekkel ajánlhatjuk az immár néhány éve háromszéki dalszerzőnek és előadónak számító Márk Attila lemezét mindazoknak, akik tartalmas áhítatot keresnek néhány dal és vers erejéig: a dalt a korongról, a verset a szép kivitelezésű füzetből „vehetik magukhoz”.