Hiába magyarázza a miniszterelnök, hogy nincs politikai válság Romániában, a népszavazással minden megoldódott, a kormány a helyén van, tudja feladatát és dolgozik – a napi valóság egészen mást mutat. Rég nem látott méreteket öltött a politikai acsarkodás, a végrehajtó testület pedig kapkod, ötletel, s gyakran cserélgeti tagjait. Bár ellenkezőjét állítják, minden jel azt mutatja, fogalmuk sincs, milyen irányba kellene kormányozni kies országunkat, s az elvakult hatalomvágy olyan rossz döntésekre készteti őket, amelyek aztán felháborítják a fél világot. Bármi áron bizonyítani akarják, hogy érvényes volt a Traian Băsescu felfüggesztéséért kiírt népszavazás, s mindent ennek rendelnek alá.
Miután kiderült, hogy bár nagyon sokan (túlnyomó többségben) akarják Traian Băsescu leváltását, mégsem mentek el elegen erről véleményt nyilvánítani, a tavasszal felkent új hatalom kitalálta, számba kell venni, hányan is vagyunk, s ahhoz viszonyítani a jelenlétet. Ez egyébként teljesen helyénvaló elképzelés, ha a népszavazás előtt tisztázzák a polgárok számát, ám nem ez történt, utólag próbálták a voksolók arányához igazítani a szavazásra jogosultak számát. Új népszámlálást hirdetett meg Victor Ponta, egy minicenzust, ám amikor ennek mikéntjéről kellett volna határozniuk, s ráébredtek, gyakorlatilag kivitelezhetetlen az, amit a miniszterelnöki, miniszteri székekben kitaláltak, visszatáncolt.
A lehetetlennel még megbirkóztak volna valahogy, de nem mertek szembemenni a kül- és belföldi figyelmeztetésekkel. S ezekből bizony akadt bőven az elmúlt napokban. A mindig udvarias, diplomatikus jegybankelnök olyat tett, mint soha, alaposan lehordta a román politikai osztályt, de a szokástól eltérő módon intő szavakat mondott a Nemzetközi Valutaalap küldöttségének vezetője, s kiderült, az alkotmánybíróság is külföldre jár panaszkodni, így megérkezett a Velencei Bizottság igen kemény szavú megrovása. Ezért Victor Ponta, rövid regnálása alatt immár sokadszor, visszalépett.
Úgy tűnik, a Ponta–Antonescu páros, bármily keserű a pirula, kénytelen lesz lenyelni Băsescu visszatérését, s berendezkedni az egymás melletti túlélésre. Ha más nem, a nyugati figyelem hátraarcra kényszerítheti őket. Talán végre munkához látnak, s nemcsak az államfővel való leszámolással, de az ország dolgaival is foglalkoznak majd. Például azzal is, hogy az őszi választásokig számba vegyék, hányan élünk valójában s hányan szavazhatunk Romániában.