Így, a nulladik napon mi, szervezők, mint manók nyüzsgünk, rakodunk, zakatolunk. Ha mindannyian itt lennétek, akik szándékoztok jönni az idei EMI-táborba, megijednétek, hogy mekkora a felfordulás, dirr-durr, szorgosság, készülődés. A sátrak, mint gombák emelkedtek, majd ha nem találtak megfelelő helyet maguknak, hirtelen sok-sok kis lábat növesztve lebegtek át egy másik helyre.
Holnap majd bakancsdörgés, autócsattogás, vonatzakatolás (drága jó CFR!), sátorcipzár kattogó hangja tölti meg a teret. Jöttök sokan-sokan, és mi várunk. A hangulat? Hát, még kérditek? Garantáljuk a legjobbakat.
Mit kérünk tőletek miután megérkeztek? Elsősorban próbáljatok tisztaságot tartani, folyamatosan jó kedéllyel tekinteni a jövő-menő (esetleg morcos) szervezőkre, igyatok minél több vizet, és hordjatok kalapot, blúzt, törölközőt, turbánt, sisakot, tökfödőt, gázmaszkot a fejetek körül, hogy megvédjétek magatokat a nap gonosz kis sugaraitól. És igen, még valami! Ne etessétek az aranyhalakat!

ÜRMÖSI JÚLIA ESZTER