Szőke és kék szemű, de nem német. Baricz Gergő a miénk. A borzonti születésű, a székely, az EMI-táborba eljáró. Interjúnk célja az volt, hogy kibontsuk számotokra Gergő és az EMI-tábor kapcsolatát. Gergő nagy rohanásban, mégis türelmesen, egyszerű emberként, barátságosan válaszolt kérdéseimre. Ti meg sokan feszülten figyeltétek a múló perceket, hogy autogramot kérhessetek tőle, majd határtalan türelme még közös fényképek eredményét is elhozta.
– Ha jól tudom, zenei pályafutásod egyik kezdő mozzanata diákegyüttesed EMI-táborban való fellépése volt. Emlékszel arra az eseményre?
– Igen, valójában a harmadik zenekarom, a Neuronkiller volt, és ha jól emlékszem, akkor a IV. EMI-táborban léptünk fel, hiszen akkor adták azt a nagy lehetőséget, hogy a Kárpátia előtt zenélhettünk. Nagyon jó élmény volt, örökké élni fog az emlékezetemben, bár édesanyáméknak annyira nem tetszett, hiszen egy ütős metál koncert volt.
– Vajon éppen akkor fogalmazódott meg benned az a vágy, hogy az énekléssel foglalkozz a továbbiakban, vagy már korábbi terv volt?
– Igazából sosem tudtam, hogy ez mikor fogalmazódott meg bennem. Én csak megtettem a tőlem telhetőt, sok energiát, pénzt, munkát fektettem bele. Lehet, hogy nem én vagyok a legjobb ebben, de nagyon szeretem.
– Érzed a honvágyat, a hazai ízek, az itteni emberek és az erdélyi táj hiányát?
– Ami számomra a honvágyat illeti, soha nem tud elmúlni. A honvágy főképp édesapámat és édesanyámat jelenti, őket nem pótolhatja senki. Nekem nagyon hiányzik Gyergyószentmiklós, és egyetemi éveim alatt is nagyon ragaszkodtam hozzá. Ha őszinte leszek, nagyon imádom azt a várost. Ezenkívül nagyon jólesik látni a régi arcokat és örvendeni nekik, sajnos, nehezen tudom fenntartani a kapcsolatokat a túl sok ismeretség miatt. Még én sem tudok olyan sokfelé osztódni, ezért vannak, akik nagyon rossz szemmel tekintenek rám a régiek közül. Viszont tudniuk kell, hogy én valójában mindenkire úgy tekintek, mint barátra. Minden régit és újat nagyon szeretek.
– Utolsó kérdésem – mielőtt átadunk a rajongó tömegnek – azzal kapcsolatos, hogy szerinted milyen úton-módon kellene a fiatal diákegyütteseknek fejlődniük, milyen tanácsot adnál nekik, és mi lenne az, amivel segítenéd önértékelésüket?
– Bárcsak én lennék az, aki ennek a receptjét meg tudná mondani, mert akkor lehet, hogy még sikeresebb lennék, és többen elismernének. Úgy vélem, hogy az eredetiség a legfontosabb, hiszen annyi meg annyi fórum van, amelyen könnyedén tudják önmagukat ismertetni, gondoljunk csak a youtube-ra, a facebook-ra. Szinte minden adott ahhoz, hogy az ember ismertté váljon.
Kedvesen mosolyogva jó szórakozást és időtöltést kívántunk egymásnak. Igyekezve teljesíteni rajongói kéréseit, elindult nektek énekelni és fergeteges hangulatot teremteni Miklós Gyurival. Reméljük, hogy még nagyon sokat hallunk róla, mert Gergő nemcsak Borzont, nemcsak az EMI-tábor, hanem minden erdélyi magyar ember büszkesége.
ÜRMÖSI JÚLIA ESZTER