A piacon már szembeötlő a szárazság hatása, vannak idényzöldségek, amelyek alig, illetve csak rendkívül drágán kaphatóak. A zöldbab, amely máskor hetente legalább egyszer asztalra került nyáridőben, most luxusnak számít, 10 lejnél olcsóbban nem találni, de alig kapható karfiol, s uborka sincs annyi, mint előző években. Nem akaródzik lemenni a „délen”, melegebb vidékeken termelt paradicsom, paprika ára, talán a padlizsán kivétel, s a krumpliért sem kérnek még észbontóan sokat, de lassan, látványosan kúszik fel az ára. Nem sokkal jobb a helyzet a gyümölcsfronton sem, a fákon szárad el a szilva, alma, s bizony összefut az ember szemöldöke, amikor nemcsak a barackért kérnek öt-hat lejt, de a nyári almáért is legalább négyet. Ismét azt látni, hogy akárcsak télen, két-három paradicsomot, pár szem gyümölcsöt vásárol a kisnyugdíjas, s mint januárban, banizgatni kényszerül, ha friss vitaminhoz jutna.
A szárazság azonban a legnagyobb bajt a gazdáknak okozza, hiába fektettek vetőmagba, műtrágyába, akinek öntözőberendezésre nem tellett (márpedig ilyen nemcsak megyénkben, de országszerte alig van), az most nézheti, mi kerül ki a földből. Ha beigazolódik a szakemberek jóslata, az esőhiány 70–80 százalékos kiesést hoz a burgonyánál, de gyengén teljesített a búza is, s nem ígér sok jót a kukorica vagy répa sem. Az már bizonyos, hogy veszteséges évet zárnak a termelők, a kérdés most már csak az, mekkora lesz ez a kár, s segít-e valamennyit az állam az enyhítésben.
A mezőgazdasági miniszter óvatosan nyilatkozik, valamilyen támogatást ígér, de folyamatosan bizakodó nyilatkozatai csökkenteni próbálják a baj, a kár nagyságát. Kevés búza termett ugyan, de van bőven tartalék, s ha nem lesz elég krumpli, majd behoznak máshonnan – mondja. Kisebb áremelést valószínűsít az élelmiszereknél, nagyobbnak szerinte nincs oka. Kár, hogy a piac nem tartja tiszteletben a szaktárca utasításait.
Aszály nemcsak Romániában pusztít, de más államok még válságban sem hagyják magukra, kiszolgáltatva termelőiket. Kárpótlással igyekeznek segíteni talpra állásukat, hogy ne nyomja rá a természeti csapás a következő esztendőre is bélyegét. Nálunk a politikai hadakozással van elfoglalva a hatalom, s az ugyancsak tejfölösszájú agárminiszter mintha szép szavakkal szeretné megnyitni az ég csatornáit, termésre bírni a növényeket, elégedetté tenni a gazdákat, a polgárokat.
Csakhogy már tudni, ez nagyon kevés, s ha nem állnak elő pénzzel, komoly összegekkel, a perzselő nap nemcsak az idei termést égeti ki, de alaposan megtizedeli a következő esztendőket is.