Jó néhányszor elhangzott már, a sajtóban is megjelent, hogy a város hazavárja a határokon túlra szakadt, de szülővárosukért, szülőföldjükért (értsd ezalatt a történelmi Háromszéket) a gazdaság, a kultúra, az egészségügy, a művészetek, a tanügy... és a sport terén tenni akaró polgárokat. Hazavárja és természetesen lehetőséget biztosít munkájuk kifejtéséhez.
A napokban szerkesztőségünkben járt Jakabos István testnevelő tanár, kézilabdaedző. Az a Jakabos István, aki 1982-ben Kovászna megye történetében elsőként vezérelt fel a kézilabda legfelső házába szentgyörgyi csapatot, az MSC-t. Nem pénzzel vett helyet, nem drága pénzen vásárolt idegenlégiósokkal vitte véghez a bravúrt, hanem nagyon, de nagyon nagy részben szentgyörgyi és Kovászna megyei játékosokkal! Íme: Jakabos Olga, Csillag Julianna, Elena Andriuc, Maria Florea, László Kinga, Török Edit, Andor Éva, Vaszi Anna, Takó Éva, Kopacz Valéria, Ecaterina Marian, Kolcza Erzsébet, Horváth Etelka, Ferenczi Piroska. Jakabos tehát letette névjegykártyáját a sportág hazai, a sportélet megyei asztalára. Nem rajta múlott, hogy a csapat nem tudott megkapaszkodni ott fent, az A-osztályban. István is megvált szülőföldjétől, Ausztriában edzősködött, a HYPO Sütdat, majd a Landhaus volt a csapata, ez utóbbival az Európa-kupában is részt vett. Jakabos István jelenleg Sopronban él.
– Külföldről is követem rendesen a szentgyörgyi kézilabdaéletet – mondja. – Az elemzésétől most eltérek. Azt viszont határozottan állítom, hogy a város kézilabda-hagyománya többre kötelez. Kell hogy legyen Sepsiszentgyörgynek egy országos élvonalba tartozó együttese. Nem egyszerű az összehozása. Túl az anyagiakon nagyon sok függ az emberek hozzáállásától. Kell a szponzorok, a város, vagy ha így jobb, az önkormányzat támogatása, kell egy megfelelő szakembergárda, kell egy úgymond kézilabdacsalád, mely önzetlenül megtesz minden megtehetőt az élvonalbeli csapat összehozásáért. Sokfelé jártam, sokat láttam, tanultam, s mindezen tapasztalatot, tudást itthon szeretném gyümölcsöztetni. Ezért jöttem haza.
Sokáig beszélgettünk, apró részleteiben ismertette elképzelését (ilyent szentgyörgyi testnevelőtől, sportembertől még nem hallottam), tervét egy úgymond Kézilabda Akadémia megalakításáról, a munkáról, az edzésekről... Mindenről-mindenről részletesen beszélt... És ekkor azt tanácsoltam Istvánnak és az őt elkísérő Jancsó Gábornak: Azonnal jelentkezzetek Antal Árpád polgármester úrnál, és neki is mondjátok el mindezt, amit itt elmondtatok. Ő tehet az ügy érdekében.
– A fogadtatásra a legjobb hangulatban került sor – így Jancsó Gábor –, a polgármester úr hozzáállása pedig pozitív előjelű. Ennyit egyelőre.
A labda tehát fel van dobva, csak meg kell játszani.
.jpg)
