Nincs olyan sarka a sepsiszentgyörgyi Krisztus Király-plébánia körüli udvarnak, ahol ne tűnne fel néhány önfeledten játszó, nevetgélő gyerek, a napokban zajló evangelizációs hét ezúttal is igen népszerűnek bizonyult, kedden például négyszáz gyermek kapcsolódott be a foglalkozásokba a templom körül felállított nagy sátrakban. Az összefogás, az egymásra figyelés ereje túlmutat a földrajzi határokon is, idén nem csupán a megyeszékhelyről, de falvakról is érkeztek az óvodai kis csoportot és az ötödik osztályt befejező gyerekek az egész napot kitöltő programokra, melyek mottója a Teremtés könyvéből kölcsönzött vers: „Hozd ide őket, rájuk adom áldásomat.”
Tizenhat, egyenként közel harmincfős csoportban kezdődtek a foglalkozások a hét elején, az idei evangelizációs hét témájaként az Ószövetség nagyjaira esett a sepsiszentgyörgyi Krisztus Király plébánia közösségének választása. A gyerekek különböző módszerekkel ismerkednek életükkel, tevékenységükkel, Istennel való kapcsolatkeresésükkel – a reggeli misék után a templomkertben felállított sátrakban intenzív, derűs munka zajlik, mintegy száz fő: lelkes önkéntesek, az ifjúsági közösség tagjai, pedagógusok, civil segítők felügyelete mellett.
A terepet összedugott fejecskék, megszámlálhatatlan mennyiségű színes ceruza, papír, olló, ragasztó, vízfesték, ecsetek, vásznak, asztalok, ülőpárnák díszítik lépten-nyomon. Ottjártunkkor kartonlapokból vár épült az udvaron, de zászlók is készültek, a festék száradását társas játékkal várták a kicsik. Egy cserfes szőke kislány közben meséli, anyukája hallott az evangelizációs hétről, úgy jött ide „táborozni”, s az ölében mosolygó ovis csöppség is bólogatva nyugtázza: igen, olyan jó itt lenni. A templom melletti játszótér tízparancsolatához híven fiúk haragját csitítgatja egy hölgy, mondván: a jóságot ne csak elméletben gyakorolják, így nem csak kézfogás lesz a dologból, de hamar átölelik egymást a lurkók, megbocsátunk, mondják immár mosolyogva, s aztán kézen fogva beállnak a sorba, ebédidő van, csalogató illatok nyomán indulnak az épület felé.
Hogy ennyire vonzó nem csupán a gyerekeknek szóló egyhetes program, de maga a templom is, az nem a plébánoson vagy a káplánon múlik – mindez a közösségnek, az ide járóknak köszönhető, akik vonzóan élik meg a kereszténységet, hiszen itt tetten érhető, hogy jó együtt lenni, közösen imádkozni. A Krisztus Király-templom plébánosa szerényen (és névtelenül) vallja mindezt, miközben úgy fogalmaz: nem tett semmi rendkívülit, csupán a világiak szolgálatára épített, ez a közösség titka. Fontosnak tartja, hogy a csoportokat sem papok vezetik, hanem azok a világi keresztények, akik elköteleződnek Krisztus mellett, és van idejük erre, szabadságuk egy hetét itt töltik el örömmel, szeretettel. Mindez visszaköszön abban is, hogy évről évre nő a résztvevők (az első evangelizációs héten, 2008-ban naponta nyolcvan gyerek jelentkezett), de a segítők száma is. A plébános szerint a program a közösséget, szülőket szolgálja, hiszen nem mindenkinek van lehetősége táborba küldeni gyerekét. Ezáltal sikerült egyre jobban belakni a plébánia környékét, megismerni egymást, a templomot, jól érezni magukat, megérezni az Isten közelségét – fűzte hozzá. A napokban Bölönből, Szentkirályból, Illyefalváról is érkeztek gyerekek a programokra, melyek hozadéka az is, hogy később nem vonakodnak, de visszatérnek a templomhoz kötődő rendezvényekre.
Pályázatokból, adományokból, hívek hozzájárulásából fedezik az egyhetes, bőséges program költségeit, melynek része idén egy perkői zarándoklat is, hogy szülők, gyerekek megismerhessék ezeket a helyeket is – a tavalyi csíksomlyói kiránduláson 280-an vettek részt.
S hogy miért jó (nem csupán) a napokban a Krisztus Király-templom udvarára betérni, mi a titka ennek a közösségnek? A legnagyobb szerepe a szeretetnek van, összekovácsoló erejének – véli a foglalkozásokat vezető egyik anyuka, aki az egyházközösség aktív tagjaként úgy érzi, igenis, beszélni kell arról, hogy plébánosuk ötletei és megvalósított programjai erősen közösségépítőek. Szavait alátámasztja az épület bejárata mellett, virágindák közt megbúvó elismerő oklevél is, melyet tavaly a városháza adományozott a plébániának a közösségi öntudat erősítése érdekében kifejtett tevékenységéért.
